Hármas ünnep templomunkban
Tíz évvel ezelőtt szentelte fel dr. Beer Miklós püspök a gödöllői Szentháromság-templomot. Az évforduló alkalmából augusztus 27-én ismét a Váci egyházmegye vezetője celebrált misét, amelynek keretében ünnepeltük Szecsődi Péter atya pappá szentelésének 40. évfordulóját, és 11 felnőtt részesült a bérmálás szentségében.
Mivel bemutatkozó levelet küldtünk a püspök atyának, így Ő személyesen ismert és szólított meg minket. Közvetlen szavai mindenkihez szóltak. A püspök atya hangsúlyozta, hogy a bérmáltaknak feladata van a világban, és ez a keresztény tanúságtétel, amihez a Szentlélek kegyelmi ajándékai által megkaptuk az erőt. Örült annak, hogy érett, felnőtt keresztényi hittel járultunk a bérmálás szentségéhez.
Az egyházi közösség jelenlétében újítottuk meg keresztségi fogadalmunkat.
A bevezető könyörgések után következett a krizmával való megkenés. Minden bérmálkozóhoz volt egy kedves szava, kérdezte a választott szentjéről, bíztatta követésére.
Én szent Mónikát választottam védőszentemnek. Hitének rendíthetetlensége és szeretetének ereje, ami családja, gyermekei iránt mutatkozott meg, minden keresztény édesanya számára példa lehet.
Külön örömet jelentettek számomra Péter atya buzdító szavai, amelyek teljesen átjárták a lelkemet.
Mindannyian különböző úton jutottunk el idáig, voltak megpróbáltatások az életünkben, amelyek mindig megtisztítottak és előbbre vittek a hit útján. Egy mondat jutott eszembe többször a mise közben: „Várjátok a szentlelket”. Feszült, örömteli várakozás ez, ami segít abban, hogy egyre jobban meghalljam és megértsem a Lélek indításait.
A mise után köszönetet mondtunk házi készítésű ajándék kosarakkal a püspök atyának, Hugyecz János plébános atyának, és Szilasiné Katinak. Köszönjük az egyház közösség áldozatos munkáját, a sok süteményt és szendvicset, amik még felejthetetlenebbé tették az agapét. Betti
Ezentúl 2017. augusztus 27-e számomra nem csak egy kitörölhetetlen, csodálatos emlék, hanem a bérmálás szentsége kiszolgáltatásának felejthetetlen napja, mint ahogyan biztosan az a velem együtt bérmálkozó másik 10 katekumen társamnak is. Erre a pillanatra több mint öt évet vártam.
Öt éve még nem tudtam pontosan, hogy az utam hová, merre fog vezetni, csak azt sejtettem meg, hogy változom, és hogy szeretnék hinni. Felnőtt megtérőként pontosan át tudtam érezni, fel tudtam eleveníteni magamban azt, amit Miklós püspök atya a megtérés pillanatáról mondott, arról a pillanatról, amikor mintegy villanásszerűen ráeszméltem a jó Isten jelenlétére, megsejtettem a gondoskodó szeretetét, és igent mondtam a hívására. Erre a hívásra tett felnőtt, érett válasz vezetett ezen a kettős jubileumi napon arra, hogy a bérmálás szentségében részesüljek.
Ehhez azonban nagyon kellett az az „érzékenyítő közeg” (püspök atyát idézve) melyet itt, a Szentháromság plébánián, a bérmaszülőmön, és hívő barátaimon keresztül ajándékba kaptam.
Első kapcsolatom a plébániával telefonon keresztül történt, és a személy, aki a vonal másik végén beszélt, Szilasiné Kati volt. Az első naptól kezdve éreztem, hogy befogadó szeretettel van irántunk, katekumenek iránt is. Az első évben Szecsődi Péter atya, majd Hugyecz János, Janó atya volt a lelki vezetőnk, akiknek lelkiismeretes felkészítő munkája vitt előbbre minket. Csodálatos volt, hogy ezen a szép estén mindannyian ott voltak.
Püspök atya elmondta, hogy mindannyian kapunk kegyelmi ajándékokat, és hogy a saját életünkre vonatkozó kérdésekre a választ magunknak kell megtalálnunk. Sokszor nehéz ezt a kegyelmi pillanatot kivárni. Segítségül kapjuk azonban a Szentlélek ajándékait, és tevékenységének gyümölcsei által megsejthetjük a nekünk szánt válaszokat.
A homília végén az egyházközséggel együtt közösen megvallottuk hitünket, és kezesünk kíséretében odaléptünk a püspök atya elé. A püspök atya, mielőtt megkent bennünket a szent krizmával, elbeszélgetett velünk. Amit nekem mondott, az nagyon nagy pluszt jelentett, hogy magamhoz még közelebb állónak érezzem választott védőszentemet, Svéd Szent Brigittát.
Az ünnepi hangulat fényét emelte a közösség kórusának, és egyik bérmálkozó társunk fiának csodálatos éneke, áriája.
Felejthetetlenül szép este volt, ami a résztvevők egyházközséghez tartozásának erősítésére, és így Isten országának épülésére szolgált.
Janó atya azonban figyelmeztetett minket a bérmálás előtti felkészülési napon, hogy ezzel nem fejeződött be semmi, ezzel nem válik szentté senki. Innentől nagyobb felelősségünk van abban, hogy közöttünk Isten országa növekedjék, hogy bátran megvalljuk hitünket, és hogy erős tagjává váljunk az egyházközségnek.
A bérmálásunk emlékére kapott lapon szereplő ima alapján:
Kérem a Szentlélek segítségét, hogy a Szentháromság tanúja, és az Egyház építője legyek egész életemben! Amen
Verdung Barbara