Hittantáboraink Kemencén és Balatonalmádiban
Idén nyáron táborunk helyszínéül Kemencét választottuk. 76 hittanos gyerekkel (alsósok-felsősök vegyesen) és 5 felnőtt kísérővel, reggel ½ 8-kor indultunk el két külön busszal.
Megérkezésünk után elfoglaltuk szálláshelyünket, amely a Kőrózsa Panzióban volt. A kipakolás, szobafoglalás után, a kézműves foglalkozásunkat tartó Gyula bácsival kulcstartót és szironyozott technikával készült karkötőket készítettünk. Feleségétől, Éva nénitől a nemezelés technikáját sajátíthattuk el. Készültek labdák és tulipánok egyaránt. Ebédelés és némi pihenő után káplánunk, Zoli atya is csatlakozott hozzánk. Közös játék, majd szentmise következett. Zoli atyának el kellett mennie, távozásán való szomorkodásunkat a számháborúzás vidám órái feledtették. Vacsora után még játszottunk, beszélgettünk, majd napunkat közös esti imával zártuk.
Második napunk reggelét szintén imával kezdtük, majd tornával folytattuk. A reggeli után 9 órakor megérkeztek a Börzsönyi Hiúzok, akikkel a Börzsöny hegység felfedezésére vállalkoztunk. Túránk során megismerhettük az itt élő növény- és állatvilágot, és elénk tárult a szépséges Börzsöny látványa. Hideg ebédünk elfogyasztása után a csapat bátrabb tagjai még tovább folytatták útjukat a hegyen fölfelé, egészen a Holló-kőig. A kisebbekkel, és akiket elfárasztott az eddigi túra, a másik túravezetővel elindultunk vissza a szálláshelyünkre. A Fekete-völgyben még megáztathattuk fáradt lábainkat a patak vizében, amitől az éppen ott napozó békák igencsak megijedtek. Miután a csapat másik része is megérkezett, megvacsoráztunk és kezdetét vette a tábor legkedveltebb programja: a csoportok bemutatkozása. Láthattunk táncbemutatót, bűvész produkciót, vidám jelenetet, énekeket, verseket. Az egymás megajándékozására összeállított műsorok mindannyiunknak nagy örömet okoztak. Sajnos idén a tábortűzről le kellett mondanunk a nagy hőség miatt. Kifáradva és álmosan adtunk hálát Istennek a nap ajándékaiért. Az esti elalvás mindenkinek gyorsan ment.
Harmadik és egyben utolsó napunk reggelét is imával és reggeli tornával kezdtük. Miután becsomagoltunk, elindultunk a kemencei strandra. Mindenki alig várta, hogy végre fürödhessen. Kezdetben nem volt túl meleg, de a nap hamar kisütött. Ekkor már jólesett a finom jégkrém. Ebédre visszamentünk a panzióba, de mivel csoportunk olyan példamutatóan viselkedett a strandon, jutalmul még ebéd után is visszamehettünk fürödni. Így a tervezett számháború visszavágó elmaradt. 4 órára megérkezett a buszunk. A tábor legszomorúbb része következett. El kellett indulnunk haza.
Amikor megérkeztünk, a szülők már nagyon vártak minket. Búcsúzkodások, ölelések közepette váltak el egymástól a gyerekek. Három nappal ezelőtt még idegenként, három iskola gyerekeiként találkoztak, ekkor pedig már barátokként, testvérekként váltak el egymástól.
Nagy örömet jelentettek mindannyiunk számára az együtt töltött napok!
Solti Gabriella és Szabó Jenőné Gabi hitoktatók
Az iskolai évzáró után, június 26-án elindultunk Balatonalmádiba, a hittantáborba. A lelki vezetőnk Janó atya volt. A tábor öt napjában 46 diák és négy felnőtt igyekezett a Jó pásztor nyomában járni. Patricia M. St. John Vadon titka című írása volt a kerettörténetünk, mely által igyekeztünk felismerni a Jó Pásztor vagyis Jézus hívását, útmutatását életünkben. És jó tudni, hogy Ő örök országába haza vár mindannyiunkat.
Igés karkötők segítettek minket a nap folyamán, hogy ne feledkezzünk el Jézus útmutató szaváról. Ezek az igerészek sok szép szeretet tettre indítottak minket, hogy Vele és Általa épüljön közöttünk Isten országa. Ha valakinek sikerült életre váltani Isten igéjét ragaszthatott egy kisbárányt Jézus nyomába. A szeretet begyakorlatozását segítette a szokásos őrangyalozás, számháború, méta és egyéb játékok és az elmaradhatatlan közös fürdőzés a Balatonban.
Nagyon nagy kegyelmi ajándék, hogy Jézussal minden nap találkozhattunk az Eukarisztiában. Megerősítő volt, hogy bár külső veszteségeink vannak életünk során, de Ő mindig velünk van, csak nekünk oda kell figyelni rá, hogy merre akar vezetni minket.
GA