Kodály Zoltán: Magyar mise „margójára”

 

 A II. Vatikáni Zsinat folyamán, (…) 1964. február 23-án a püspöki kar az Országos Egyházzenei Bizottság felállításakor elhatározta, hogy felkéri Kodály Zoltánt és Bárdos Lajost magyar nyelvű ordinárium komponálására. A mise írására vonatkozó felkérést Kodály 1966-ban, míg Bárdos csak jóval később, 1985-ben teljesítette. Érdekesség, hogy mindketten a haláluk előtti évben, az életművük egyik utolsó alkotásaként írták meg e miséjüket.

A négytételes Kodály-ordináriumnak a többi népmise közül kiemelkedő szerepét nem csak szerzőjének senki mással össze nem mérhető jelentősége és reputációja okozza. Tardy László (a Mátyás-templom karnagya) egyházzene-történeti visszatekintésében „mindmáig legigényesebb, legművészibb magyar ordináriumunk”-ként aposztrofálja.

Dallamfordulataiban, harmóniáiban a mű egésze magán viseli szerzője egyéni stílusát. Legihletettebb tétele a könyörgő karakterű, fríg hangnemű Kyrie, (Uram irgalmazz) melyben figyelemre méltó az orgona- és énekszólam függetlensége. A Gloria (Dicsőség) tételben a magyar szöveg prozódiája és jellegzetes ritmusai Kodályt a verbunkos stílusjegyekhez vezették. A drámai hangvételű záró Agnus Dei (Isten Báránya) egyetlen nagy fokozással jut el a tételt indító fohászkodó dallamtól a hét ütemes orgona-utójátékig, amely ritmusaival egyrészt visszautal a Gloria verbunk-jellegére, másrészt harmóniáival, főként kéttercű szeptimakkordjával tipikus Kodály-névjegy.

/Részletek: „Horváth Márton Levente: Egy műfaj illegalitásban” című könyvéből/

Szeretném megköszönni a Kedves Testvérek eddigi támogatását, visszajelzéseit, valamint szeretném kérni további kitartásukat, türelmüket és bátorságukat, hogy az országban egyedülálló módon, a nép ajkára komponált mise valóban mindnyájunk által, fennhangon szólhasson Isten dicsőségére! Időről-időre vissza fogunk rá térni, s így évek távlatában ezt a remekművet is oly természetességgel fogjuk énekelni, mint a már jól ismert Szigeti, vagy Werner misét.

Ács Dávid László

Share