Lelkinap 2023. április 1.

Április első szombatján templomunkban lelkinapon készülhettünk húsvét megünneplésére.
Reggel 9 órától a kihelyezett oltáriszentség segített nekünk lelkileg is megérkezni. A szentségimádást Pici atya imádsággal és közös énekléssel kísérte.
Utána két elmélkedést hallhattunk, amelyeknek az irgalmasság volt a témája. Joel atya arra kért minket, gondoljuk át, milyen kép jut eszünkbe, amikor meghalljuk az Isten irgalma szót. Páran meg is osztottuk ezt a többiekkel, amiből kiderült, hogy az emberi tapasztalatok összessége fogja megértetni velünk, mi az Isten irgalma. Az atya arra buzdított minket, hogy gondolkozzunk el a következő kérdéseken: Te meg tudsz-e magadnak bocsátani? A szentgyónásban Isten irgalma segít-e neked a mindennapokban? Hogyan kell szeretni magunkat és a felebarátot? Ennek az irgalomnak a lenyomata jelen van a közösségünkben? A pap megerősített, hogy mi, keresztények abban hiszünk, hogy ennek az egyháznak élő kövei vagyunk, hogy valóban helyünk van mindannyiunknak.
A tanítás után Joel atya arra hívott minket, hogy szemléljük a feszületet, és fogadjuk be az Istent úgy, ahogy van. Felhívta arra is a figyelmet, hogy a szent három napon történő eseményekben keressük meg, Isten mit mond nekünk, és engedjük annyira közel magunkhoz, amennyire csak lehetséges!
Rövid szünet után az elmélkedést Lajos atya folytatta az irgalmasság testi és lelki cselekedeteivel. Idézte a Máté evangélium 25. fejezetét az utolsó ítéletről, amelyben Isten az embereket a jobbjára, illetve a baljára állítja aszerint, ahogy életükben embertársaikkal bántak. Jézus itt párhuzamot állít az Istenhez és az emberekhez fűződő viszonyunk között. Ez tükröt tár elénk, hogy megvizsgálhassuk, milyen az istenkapcsolatunk. Hogyan tudnám a hitemet az életbe átültetni? „Nézd meg a hétköznapjaidat, és meglátod, mekkora a hited!” Az igazi kapcsolatok attól fognak növekedni, mennyire tudunk a másik számára megnyílni. Lajos atya az istenkapcsolatot is, mint a szoros emberi kapcsolatokat, a bensőséges, intim kapcsolathoz hasonlította, melyben először ott a kíváncsiság, aztán elkezdünk érdeklődni a másik iránt, egyre többet vele lenni, beszélgetni, négyszemközt találkozni, egyre mélyebben megismerni. Az ilyen kapcsolatban egy idő után szavak nélkül is értjük egymást, amikor már csak az egyszerű jelenlét van, az, hogy ott vagyok veled. Istenhez is így kerülünk egyre közelebb. Ennek első lépcsője a lelki út, a másik a Szentírás olvasása. Ezeket átelmélkedve Lajos atya arra kért, nézzük meg, hogy itt és most hol állunk az emberi kapcsolatokban!
Zárásképpen medjugorjei keresztúton követhettük végig Jézust a szenvedések útján.
Hálásan köszönjük az atyák felkészülését, a tartalmas, értékes tanításokat! Bízzunk benne, hogy az ezen a napon kapott lelki útravaló kitart majd a szent három napon – és még jóval tovább, utána is!

Simon Erika