Zarándoklat – Vácra egyházmegyénk központjába

Szombat reggel 7 óra, néhany ember gyülekezik a Szentháromság templomnál, Vácra indulnak, gyalog.

Hosszúnak tűnik elsőre kimondani, de a cél nemes, hiszen a szentévben teljes búcsút lehet nyerni ezzel az úttal. Sokakat hordozunk a szívünkben: betegeket, itthon maradottakat, egyházközségünket és még ki tudja hány és hány szándékot.

Veresegyházig könnyű az út, mert még friss mindenki, mert még hűvös van, mert néha új emberek is csatlakoznak.

De utána sokkal nehezebbé válik. Sok az aszfalt, meleg van. Némi felüdülést a rózsafüzér imádság jelent, vagy az útközben végzett szentgyónás, vagy az erdő mélyén talált Mária “kápolna”, fűzfából.

Sződön komoly frissítő és pihenő vár minket. Valamint Jézus, aki új erőt ad nekünk. Újabb aszfaltos utak várnak ránk, valamint egy hatalmas mező melyen mi “vághatjuk” az utat. Egyre fáradtabban, de növekvő reménnyel haladunk tovább.

Megpillantva a Székesegyházat érezzük, hogy megérte és átlépve a Szent Kapun tudjuk, hogy a Remény zarándokaiként most kezdődik az igazi utunk a világban, a többi ember közt! Sokan úgy indultunk, hogy kerestük Istent ebben a kihívásban és talán csak a székesegyházban értettük meg, hogy végig velünk jött és erősített.

Csatlakoznak hozzánk többen is akik busszal és kocsikkal érkeztek Vácra, a közös szentmisén átéltük a közösség erejét, mint egy igazi család ültük körül az Úr oltarát, mely ennyi kilométer után is erőt adott nekünk!

Istennek hála, hogy elindultunk és, hogy megérkeztünk!