A „Hittel élni” előadás-sorozat keretében 2022. október 11-e estéjén Bányai Gábor országgyűlési képviselő tanúságtételét hallgathattuk meg. Azért fogadta el egyházközségünk meghívását, hogy elmondhassa a történetét, amely egyszerre szól egy csodáról, az emberek jóságáról, az orvosok odaadásáról és Isten szeretetéről. Csodáról, mert a koronavírus olyan súlyosan megbetegítette, hogy hónapokig csak gépek tartották életben, egy ideig egy ún. ECMO készülék látta el a szív és a tüdő funkcióját, a család, az orvosok és a barátok reményvesztetten nézték, amint biológiailag egyre kevesebb esélye volt a túlélésre – mindezek ellenére felépült, és most itt volt köztünk. Tüdejének már csak kb. 10 %-a működött, az izmai elfogytak, aztán már beszélni sem tudott és iszonyatos fájdalmakat szenvedett el. Imahadjárat indult, és a családtagokon kívül barátok, fiatalok és idősek, többek között egyházközségünk házas csoportja is imádkozni kezdett Gábor életéért.
Gábor ezen az előadáson elmesélte, hogy mély depresszióba esett, meg akart halni, kívánta a halált, vállalta volna még az öngyilkosságot is. Lelkében átélte a keresztre feszítést, és kétségbeesetten kiáltott Istenhez, mint Jézus a halála előtt: „Istenem, Istenem, mért hagytál el engem?” Kilátástalansága legmélyén zokogva könyörgött Hozzá: „Uram, fejezzük be, vigyél haza, induljunk!”
Gábor azért jött el közénk, hogy biztasson minket, mennyire fontos, hogy a betegeket látogassuk, mert akit magára hagynak, a reménytelenség, a magány közepette lelke elindul a túlvilágra, mert többé nincs, ami itt tartsa ezen a földön. Eljött azért is, hogy tanúságot tegyen arról, hogy igenis létezik mennyország, mert ő háromszor is járt ott szenvedései során. Egyértelműen tudta mindig, hol van, és ki szól hozzá. Isten rábízta a választást, hogy ő maga eldöntheti, ott szeretne-e maradni, vagy visszamegy, és elmondja mindenkinek, hogy elhiggyék, hogy Isten végtelenül szeret minket, és hogy van megváltás, és a kegyelem mindenkinek jár. Isten azt is elárulta, hogy egyetlen kérdést fog feltenni nekünk: „Kinek tartasz te engem?” És erre a következő választ várja: „Én Uram, én Istenem!”
Bányai Gábor az imádság erejéről tett tanúságot, és arról, hogy nincs hiábavaló imádság. Köszönjük szépen, hogy elfogadta a meghívásunkat és időt szánt ránk! Istennek legyen hála!