„Gyertek velem külön valamilyen csendes helyre, és pihenjetek egy kicsit!” (Mk 6,31)

Július 18-án tíz bérmálkozó-jelölt indult útnak Erik atya vezetésével a több mint háromórás vonatútra Bodrogolasziba. A lelkigyakorlatot közös előkészület előzte meg: együtt állítottuk össze a programokat, közösen fogalmaztuk meg céljainkat és igényeinket – hogy mire van most szükségünk, milyen kérdések foglalkoztatnak bennünket. Ezekre épült az elvonulásunk. Az egész hétvégét végig kísérte az ,,imádság egyszerűen” gondolata. Ezt igyekeztünk mélyíteni közös imádságainkban, a természetben tett elcsendesedett séták során, vagy amikor mindenki külön-külön, csendben fordult Istenhez. Ahogyan a szervezésben, úgy a lebonyolításban is mindenki kivette a részét: a cserkészek tábortüzet tartottak, az énekelni és zenélni tudók pedig segítettek a szentségimádás és a szentmise során. Kirándultunk a Megyer-hegyi kilátóhoz és tengerszemhez, megcsodáltuk Sárospatak nevezetességeit – köztük a várat és Szent Erzsébet ereklyéjét. Természetesen – ebben a nyári melegben – a strandolás sem maradt el.

Rengeteg élménnyel gazdagodtunk, azt gondolom, mindenkinek bőven volt mit hazavinnie – nemcsak emlékekből, hanem lelki ajándékokból is. Számomra külön megerősítés volt látni, hogy a fiatalok – a velem egykorúak – vágynak az elcsendesedésre, a lelki töltekezésre, és időnként szeretnének kiszabadulni a rohanó hétköznapokból. Különösen nagy öröm volt, hogy sokan ezt választották a fesztiválozás vagy bulizás helyett! Ez a négy nap lehetőséget adott a lelki megújulásra, a testi felfrissülésre, a hitben való megerősödésre és arra, hogy még szorosabb közösséggé váljunk. Mindebben nagy szerepet játszott Erik atya, ez úton is köszönjük neki az ezzel járó fáradhatatlan munkáját! (Nagy Kristóf)

Íme néhány résztvevő személyes tapasztalata: ,,Igazi lelki feltöltődést, nyugalmat és békességet éltünk meg ezalatt a négy nap alatt. A felszabadult közös együttlét mellett megtapasztaltuk az Isten jelenlétét és szeretetét, ezáltal is közelebb kerülve Őhozzá.” (Szabó Márta Emerencia)

,,Én személy szerint elég leharcolt állapotban érkeztem meg a táborba, és ez egy remek lehetőség volt a lelki feltöltődésre, a lecsendesülésre és az istenkapcsolatom építésére. Ezenkívül boldog vagyok hogy ilyen jó közösségbe kerültem, sok új barátom lett és ennek örülök.” (Paulinusz Veronika)

,,A lelkigyakorlat sokat segített Istenhez közelebb kerülni, érezhettem a jelenlétét közelebbről.” (Gyulai Benedek)

,,Mély elcsendesülésre volt lehetőségünk, ahol egymást tudtuk építeni a hitben miközben nagyon jó csapattá kovácsolódtunk. A közös beszélgetések, túrák és elmélkedések alatt a Mennyei Atya szeretete kísért bennünket, ahogyan az úton egyre közelebb kerültünk hozzá.” (Kozák Kamilla)

További képek

Szombat reggel 7 óra, néhany ember gyülekezik a Szentháromság templomnál, Vácra indulnak, gyalog.
Hosszúnak tűnik elsőre kimondani, de a cél nemes, hiszen a szentévben teljes búcsút lehet nyerni ezzel az úttal. Sokakat hordozunk a szívünkben: betegeket, itthon maradottakat, egyházközségünket és még ki tudja hány és hány szándékot.
Veresegyházig könnyű az út, mert még friss mindenki, mert még hűvös van, mert néha új emberek is csatlakoznak.
De utána sokkal nehezebbé válik. Sok az aszfalt, meleg van. Némi felüdülést a rózsafüzér imádság jelent, vagy az útközben végzett szentgyónás, vagy az erdő mélyén talált Mária “kápolna”, fűzfából.
Sződön komoly frissítő és pihenő vár minket. Valamint Jézus, aki új erőt ad nekünk. Újabb aszfaltos utak várnak ránk, valamint egy hatalmas mező melyen mi “vághatjuk” az utat. Egyre fáradtabban, de növekvő reménnyel haladunk tovább.
Megpillantva a Székesegyházat érezzük, hogy megérte és átlépve a Szent Kapun tudjuk, hogy a Remény zarándokaiként most kezdődik az igazi utunk a világban, a többi ember közt! Sokan úgy indultunk, hogy kerestük Istent ebben a kihívásban és talán csak a székesegyházban értettük meg, hogy végig velünk jött és erősített.
Csatlakoznak hozzánk többen is akik busszal és kocsikkal érkeztek Vácra, a közös szentmisén átéltük a közösség erejét, mint egy igazi család ültük körül az Úr oltarát, mely ennyi kilométer után is erőt adott nekünk!
Istennek hála, hogy elindultunk és, hogy megérkeztünk!

Galéria

A fiatalok és a reumás betegek védőszentje 1515-ben született. Közvetlenség, lelkesedni tudás és vidámság jellemezte a korán félárvaságra jutott gyermeket.
1551-ben szentelték pappá, tiszta hit és öröm áradt belőle, mindenki szerette. Törődött a zarándokokkal, csavargókkal, szegénységben élőkkel, az „utcaapostolkodás” kiváló művelője volt.
A „bohócruhás misztikusnak” és „Róma második apostolának” is nevezett Néri Szent Fülöp már akkor szentség hírében állt, amikor 1595. május 26-án meghalt. Szűk három évtizeddel később, 1622. március 12-én avatták szentté, Avilai Szent Terézzel, Loyolai Szent Ignáccal és Xavéri Szent Ferenccel együtt.

Néri Szent Fülöp életét dolgozzák fel a Legyetek jók, ha tudtok (1983) és a Mennyországot választom (2010) című filmek.