2024 .május 25.-én reggel Gödöllőn a Szentháromság templom előtt gyülekeztünk, vártuk a buszt, hogy induljunk a bodajki zarándoklatra, a Szűz Mária keresztények segítsége búcsúra.
Nagyon örültem, hogy Valkóról én is részt vehettem ezen a szép zarándoklaton három imatársammal együtt.
Odafelé az Örvendetes rózsafüzért imádkoztuk, Eriktől pedig az egyes tizedek előtt hallhattuk az elmélkedéseket.
A buszon lehetőségünk volt imaszándékot írni egy papírra, melyeket összegyűjtöttek, majd az oltár elé helyeztek, és azokért közösen imádkoztunk az ünnepi liturgián.
Odaérkezésünkkor Mórocz Tamás plébános, kanonok, c. apát, h. esperes fogadott minket.
A szentmise kezdete előtt Ildikóék a fatimai Mária-szoborhoz elhelyezték a virágokat, amiket hoztak magukkal.
Annak, aki szeretett volna, lehetősége volt a szentgyónásra.
Dr. Bábel Balázs kalocsai érsek atya celebrálta az ünnepi szentmisét, mely délelőtt 10 órakor kezdődött. Megemlítette a beszédében hogy a Loretói litániában is megszólítjuk a Szűzanyát, mint a Keresztények segítségét. 200 éve, 1814-ben VII. Piusz pápa, a Napóleoni fogságból való szabadulásának emlékére a Loretói litániába is beillesztette. Bodajk a legősibb magyar kegyhely, ahol Szent István királyunk is járt. Nagy történelmi eseményeink emlékeztetnek mindig arra, hogy mi keresztények a Szűzanyához fordulunk támogatásért, különösen veszély idején. /Nándorfehérvár, Mohács, Csókakő, Bécs, Buda ostrománál is/ Ma is sok küzdelme van a kereszténységnek. A legüldözöttebb vallás a világon. Össze kell tartanunk. Szűz Mária hogyan segít bennünket? A példájával, hitével, hűségével, állhatatosságával, azzal, hogy Jézusra mutatott, tegyük meg parancsait. Ebben példát mutatnak a Szűz Máriát tisztelő emberek, mert a Szűz Mária tisztelet a gyermeki hódolatunkat is kifejezi Jézus iránt. Jézus anyja a mi lelki anyánk.
A szentmise után elimádkoztuk a Loretói litániát és gyertyás körmenetet végeztünk. Az ünnepi alkalmon imádkoztunk a keresztény jövőnkért a Szűzanya közbenjárását kérve hazánkra, nemzetünkre.
Az ebédet batyuból fogyasztottuk el, majd ezután Erik vezetésével, együtt jártuk végig a stációkat, és elvégeztük, elimádkoztuk az “Öröm útját”.
A kálváriadombról csodás kilátás nyílt Bodajk városára és a környékre.
Délután hazafelé indultunk, majd megálltunk Székesfehérváron és megnéztük a Szent István-székesegyházat. Ildikóék itt is letették a virágot, és közösen énekeltünk a Szűzanyának.
A kora esti órákban hála telt szívvel, kegyelmekkel gazdagodva hazaérkeztünk.
Köszönjük Pici atyának a hozzájárulását az útiköltséghez, és a szervezők lelkes és pontos munkáját! Isten áldja őket!
Farkasné Széles Rita
125 felnőtt és kb. 130 gyerek nyaralt együtt öt napig Balatonföldváron a Riviéra Park Hotelban. A legfiatalabb táborlakó három hónap alatti, a legidősebb 80 éves volt. Nem volt kánikula, de a Balaton vizében a legtöbben megmártóztak. Az évszakhoz képest kicsit hűvösebb időjárás nem vette el senkinek a kedvét, sőt még az eső sem, ami hála Istennek inkább az éjszakai órákban érkezett. A gyerekek mindig találtak elfoglaltságot. Robogtak a motorok és a rollerek, a közösségi teremben, a büfében mindig nyüzsgés volt, rajzoltak, kirakóztak, legóztak. Egy hosszú asztalon és két tartón kampókon lógtak a magunkkal hozott bögréink. A büfé kora reggeltől késő estig nyitva állt számunkra, ahol mindig akadt valami édes és sós rágcsálnivaló, gyümölcs, kávé, tea és egyéb ital. Ez volt a tábor központi helye. Itt társasjátékoztunk késő estig, itt voltak a fórumok, a szentmisék, az esti imádság. Ide gyűltünk össze este 10 órára, hogy elfogyasszuk a zsíros és májkrémes kenyereket lila hagymával, paradicsommal és uborkával. Délelőttönként és olykor délután is kézműves foglalkozásokon vehettek részt a gyerekek, bár a felnőttek legalább olyan lelkesek és hatékonyak voltak. Készültek fa csipeszből repülők, pompon kukacok, pálcikából százlábúak, katicák, madárkák, sárkányok, távcsövek, szélforgók, karkötők és rózsafüzérek. A sportesemények is elmaradhatatlanok a családtáborban. Volt izgalmas vízi és szárazföldi sorverseny, vízi röplabda és foci. A lelki programok is nagy szerepet játszottak. Kora reggel szemlélődő imádsággal kezdhettük a napot, délutánonként a fórumokon Ferenc pápa itt tartózkodása kapcsán a következő témákról beszélgettünk kis csoportokban: Krisztus a jövőnk, Tevékeny szeretet és Jézus a jó pásztor. Megoldásokat kerestünk arra, hogyan vigyük előre az egyházközségünket. Alkalmunk volt megismerkedni az új diakónusunkkal, Hümpfner Erikkel. Betekintést nyerhettünk egyházközségünk Caritas csoportjának működésébe. Szombat este a fiatalok meglepetéssel készültek. Imaösvényt szerveztek nekünk, ahol az egyes állomásokon a szentírási idézeteket elolvasva elgondolkodhattunk például azon, mikor voltunk utoljára boldogok, vagy írhattunk egy levelet Isten nevében saját magunknak, hogy vajon mit akar nekünk most mondani. Az állomások a Balaton partjára vezettek, ahol a sötétben mécsest gyújtottunk. Ez az imaösvény nagyon szép és mély tapasztalat volt az imádságról. Köszönjük a fiatalok kezdeményezését!
Csütörtökön az ismerkedési esten szükség volt a kreativitásunkra, és Pici atyáról is sok érdekeset tudtunk meg. Vasárnap a „színes estén” csoportjaink a táborban kitalált és begyakorolt kis előadással ajándékozták meg a többieket. Megnézhettük, hogyan utaztak a sárga pólósok Földvárra (Földvár felé félúton), láttunk egy fiatalokból álló focicsapatot, táncos lányok produkcióját, a fiatal házasok és a szervezők vicces előadását, akik szintén slágereket dolgoztak át. Ács Dávidék pedig élő szótárat mutattak be nekünk, hogy megértsük kisfiúk szavait. Nagyon jól szórakoztunk, sokat nevettünk. Utána még éjszakába nyúlóan táncoltunk, először a gyerekek, majd mi felnőttek.
A konyhán nagyon finomakat főztek nekünk, senki nem maradt éhen, volt bőven savanyúság is és a gyerekeknek kétszer tejbegríz is, amit a felnőttek is nagy örömmel fogadtak. Készült szeretet faliújság is, amire felírhattuk, kinek miért vagyunk hálásak.
A szentmiséken Pici atya mindig jelen volt. Hálát adtunk azért, hogy együtt voltunk és hogy nagyon jó családtáborunk volt. Isten igazi szép és mély beszélgetésekkel, sok-sok örömmel, nevetéssel ajándékozott meg minket. Nagy hálával tartozunk elsősorban Katinak, aki óriási szervezési munkát vállalt magára, valamint a büfések, a sportesemények szervezőinek, a zenei szolgálatot teljesítő testvéreknek és mindenki másnak, aki csak egy mosollyal, fotókkal, jó szóval, bármilyen segítséggel hozzájárult Isten országának építéséhez.
A nagyböjt utolsó szombatján délelőtt lelkinapon készülhettünk a Nagyhétre és a húsvét megünneplésére – a nap szentségimádással kezdődött. Ezután Lajos atya Krisztus áldozatáról beszélt, ebből néhány gondolat:













