JÓZSEF, AZ ÁCS, AZ ISTENNEL BESZÉL
Magasságos,
Te tudod: nehéz ez az apaság,
Amit az én szegény vállamra tettél.
Apja volnék, – és mégsem az vagyok.
Ez a gyermek… ha szemébe tekintek,
Benne ragyognak nap, hold, csillagok.
Anyja szemei s a Te szemeid,
Istenem, a Te szemeid azok.
Gyönyörűséges és szörnyű szemek,
Oly ismerősek, s oly idegenek…
Ez az ács-műhely… ezek a forgácsok…
Mit tehettem érte?… mit tehetek?
Én tanítottam fogni a szerszámot,
Mégis rá fogják majd a kalapácsot.
Úgy félek: mi lesz?
Most is ki tudja, merre kóborog,
Tekintetétől tüzet fog a műhely,
Tüzet a világ, s egyszer ellobog.
Ó, jó volt véle Egyiptomba futni
S azután is óvni a lépteit,
Fel a templomig, Jeruzsálemig,
Míg egyszer elmaradt…
Ó, jó volt, míg parányi rózsaujja
Borzolta szürkülő szakállamat,
Ezüst nyomot hagyott már akkor is,
Komoly nyomot parányi rózsaujja.
S most olyan más az útja…
Vezetném és Ő vezet engemet.
Csak azt tudom, a Te utadon jár,
Magasságos,
De ki tudja a Te ösvényedet?
Te vagy az atyja, – én senki vagyok,
Az Evangéliumban hallgatok,
S hallgat rólam az Evangélium.
/Reményik Sándor/
Fotót a nagypénteki szertartásról:
Fotók a nagycsütörtöki szentmiséről:
2024 .május 25.-én reggel Gödöllőn a Szentháromság templom előtt gyülekeztünk, vártuk a buszt, hogy induljunk a bodajki zarándoklatra, a Szűz Mária keresztények segítsége búcsúra.
Nagyon örültem, hogy Valkóról én is részt vehettem ezen a szép zarándoklaton három imatársammal együtt.
Odafelé az Örvendetes rózsafüzért imádkoztuk, Eriktől pedig az egyes tizedek előtt hallhattuk az elmélkedéseket.
A buszon lehetőségünk volt imaszándékot írni egy papírra, melyeket összegyűjtöttek, majd az oltár elé helyeztek, és azokért közösen imádkoztunk az ünnepi liturgián.
Odaérkezésünkkor Mórocz Tamás plébános, kanonok, c. apát, h. esperes fogadott minket.
A szentmise kezdete előtt Ildikóék a fatimai Mária-szoborhoz elhelyezték a virágokat, amiket hoztak magukkal.
Annak, aki szeretett volna, lehetősége volt a szentgyónásra.
Dr. Bábel Balázs kalocsai érsek atya celebrálta az ünnepi szentmisét, mely délelőtt 10 órakor kezdődött. Megemlítette a beszédében hogy a Loretói litániában is megszólítjuk a Szűzanyát, mint a Keresztények segítségét. 200 éve, 1814-ben VII. Piusz pápa, a Napóleoni fogságból való szabadulásának emlékére a Loretói litániába is beillesztette. Bodajk a legősibb magyar kegyhely, ahol Szent István királyunk is járt. Nagy történelmi eseményeink emlékeztetnek mindig arra, hogy mi keresztények a Szűzanyához fordulunk támogatásért, különösen veszély idején. /Nándorfehérvár, Mohács, Csókakő, Bécs, Buda ostrománál is/ Ma is sok küzdelme van a kereszténységnek. A legüldözöttebb vallás a világon. Össze kell tartanunk. Szűz Mária hogyan segít bennünket? A példájával, hitével, hűségével, állhatatosságával, azzal, hogy Jézusra mutatott, tegyük meg parancsait. Ebben példát mutatnak a Szűz Máriát tisztelő emberek, mert a Szűz Mária tisztelet a gyermeki hódolatunkat is kifejezi Jézus iránt. Jézus anyja a mi lelki anyánk.
A szentmise után elimádkoztuk a Loretói litániát és gyertyás körmenetet végeztünk. Az ünnepi alkalmon imádkoztunk a keresztény jövőnkért a Szűzanya közbenjárását kérve hazánkra, nemzetünkre.
Az ebédet batyuból fogyasztottuk el, majd ezután Erik vezetésével, együtt jártuk végig a stációkat, és elvégeztük, elimádkoztuk az “Öröm útját”.
A kálváriadombról csodás kilátás nyílt Bodajk városára és a környékre.
Délután hazafelé indultunk, majd megálltunk Székesfehérváron és megnéztük a Szent István-székesegyházat. Ildikóék itt is letették a virágot, és közösen énekeltünk a Szűzanyának.
A kora esti órákban hála telt szívvel, kegyelmekkel gazdagodva hazaérkeztünk.
Köszönjük Pici atyának a hozzájárulását az útiköltséghez, és a szervezők lelkes és pontos munkáját! Isten áldja őket!
Farkasné Széles Rita
