2024. január 20-án délután a fiatal házas csoport szervezésében tekinthettük meg Ferenc pápa Laudato si’ enciklikájából készült, 2022-ben bemutatott dokumentumfilmet a teremtésvédelemről, amely a mai társadalmunk legnagyobb problémájával foglalkozik. A Szentatya ebben a dokumentumban arra hívja fel a figyelmet, és a film is erre helyezi a hangsúlyt, hogy ne csak a tüneteket próbáljuk eltüntetni, hanem közös gondolkodásra hív.
A program házigazdája Jenei Csaba volt, a meghívott vendégek pedig Pici atya, Streitmann György és Jaczenkó Edit, akinek „Evezz a mélyre!” címmel jelent meg könyve a témában.
Ez a torokszorító, megrendítő film, amely egyszerre mutatja be az okot, a tünetet és a megoldást, megismertet minket a Laudato si’ mozgalommal és betekintést enged négy különböző országból, kultúrából és háttérből érkező ember Ferenc pápával és a mozgalom képviselőivel létrejött találkozójába, ami tulajdonképpen válasz a számukra elküldött meghívóra, levélre. A Szentatyának ez a levele ellenben üzenet minden egyes emberhez ezen a bolygón, mert mindannyiunknak kötelessége és nem szabadon választható, hanem erkölcsi feladata a teremtett világ védelme.
A fiatal házasok süteményekkel, teával és szörppel készültek, hogy a vetítés utáni szünetben megvendégelhessenek. A program második részében meghívott vendégeink kerekasztal-beszélgetésben reflektáltak a látottakra, és hozzászólásaikat a hívők kérdései követték. Példákon keresztül megtudhattuk, hogyan lehet ipari tevékenységet végezni energiatakarékosan, újrahasznosítással és a folyamatok optimalizálásával úgy, hogy minél kisebb ökológiai lábnyomot hagyjunk.
Az elhangzottak közül többek között számomra a következők voltak a legfontosabb gondolatok:
✔ nem elég klímaváltozásról beszélni, mert ez egy összetett problémahalmaz, amihez hozzátartozik a biodiverzitás csökkenése, az erőforrások kimerülése, az anyag, az energia léte, mennyisége, a hulladékkezelés;
✔ akár van emberi hozzájárulás a problémákhoz, akár nincs, mindkét esetben a legsürgetőbb feladatunk megóvni és helyreállítani az ökoszisztémát;
✔ általános kérdés: Mit tehetek én egyedül? Isten rajtunk keresztül cselekszik, mi vagyunk a keze, lába, szája, ezért mindenképpen tedd meg, amire a Szentlélek hív!
✔ fontos az Atya szeretetéből kapott világnak ajándékként való felismerése, ami lehet akár az istenkapcsolatunk tükre is;
✔ Ne a félelem mozgasson és indítson cselekedetekre, hanem a teremtett világ iránti szeretet vezessen!
✔ Vissza kell hoznunk a szentséget a világba, és ne tulajdonként, hanem ajándékként tekintsünk rá!
Hálásan köszönjük a szervezőknek ezt a kitűnő lehetőséget! Nagy volt az érdeklődés és lelkesedés, ami azt igazolja, hogy ez egy jó út lehet arra, hogy egyre többen próbáljunk tenni egyénileg és közösen is bolygónk jövőjéért.

✍️ Simon Erika
Ma este templomunkban volt a közös ima-istentisztelet, az irgalmas szamaritánus történetéről hallhattunk elmélkedést.
Örülünk, hogy ma sokan együtt imádkozhattunk, találkozhattunk a többi gödöllői templom közösségeinek tagjaival! Szeretettel vártuk a testvéreket utána agapéra is.
2024. január 1-jén 14 órakor a közösségi ház alagsori termében tartottuk a másodszor megrendezett .
8 és 25 év közötti fiatalok nevezhettek be, 26-an vettek részt a korosztályonkénti megmérettetésben.
A győztesek vándorkupát, az első, második és harmadik helyezettek érmet vihettek haza. Gratulálunk mindenkinek!
Egy év múlva ugyanitt újra SZICSOP!
Karácsony üzenete
személyesen érint engem.
Jézus értem jött el,
engem néz,
nálam akar maradni.
A te házadban,
a te szívedben,
az életedben
szeretnék lenni,
mondja nekünk.
/Klaus Hemmerle/
Mindenkinek áldott, békés, boldog ünnepet kívánunk szeretettel!
  Egy kézdivásárhelyi családtag, Laci bérmálkozása során jutott tudtunkra a kiskászoni templom építésének terve. Gödöllőn a Szentháromság templom közösségében gyűjtést szerveztünk a templom javára. Több alkalommal változó létszámban mentünk Kiskászonba és Kézdiszentlélekre, ahol mindig nagy szeretettel és gondoskodással fogadtak minket. Így alakult kapcsolat Gödöllő és Kézdiszentlélek között, mígnem megszületett a vágy, hogy közös lelkigyakorlaton vegyünk részt. A helyszínt, az Esztelneki Kolostort a kézdiszentléleki hívek ajánlották.
Csütörtökön nagyon későn este érkeztünk (5 gödöllői házaspár) Kézdiszentlélekre, ahol finom vacsorával vártak minket, és ezután mentünk Esztelnekre, a ferences kolostorba, ahol Szilveszter testvér megmutatta a szobáinkat és az épület egyéb praktikus helységeit. Pénteken reggel csatlakoztak hozzánk a kézdiszentléleki házaspárok, akik egész ottlétünk alatt változó létszámban, összesen 8 házaspár csatlakozott a gödöllőiekhez. Délelőtt Szent Ferenc életén keresztül jobban megismerhettük a ferences lelkiséget, sok érdekes történetet hallottunk Szilveszter testvértől. Illetve a rend történetébe is bepillantást kaphattunk. A 20. századi történet különösen is érdekes volt. Délután megcsodálhattuk a szépen felújított, frissen szentelt, rendkívül ízléses lemhényi barokk templomot, amit a helyi plébános lelkes helytörténeti kiselőadása tett emlékezetessé. A kolostorba menet megálltunk az esztelneki plébániatemplomnál is, szívünkbe lopta magát a kántor úr orgonajátéka. A kolostorba visszaérve a kolostor kápolnájában szentmisén vettünk részt. Szilveszter testvér prédikációja jó tükör volt nekünk „a mindennapi kenyerünk” kapcsán. A szentmise könyörgéseit mi magunk fogalmaztuk. A záróének, a helyi szerzeményű himnusz az esztelneki Madonnához szintén elnyerte a tetszésünket. A szentmise után volt, aki az esti sütögetéshez készült, a többiek egy 15 perces szentségimádáson vehettek részt. Az este sütögetéssel, vicces történetek mesélésével, beszélgetéssel telt. Szombaton a reggeli után Szilveszter testvér adventi gondolatokat osztott meg velünk. Kiemelte, mennyire fontos újra és újra megújítani a kapcsolatot Istennel, visszatérni az első szeretethez, a fényt keresni, ami maga Krisztus, elszántnak és kitartónak lenni. Illetve a bűnbánat szentségét emelte ki. És a bűn ismérveiről, valamint a lelkiismeretvizsgálattól az elégtételig hallhattuk gyakorlati útmutatóit. Mégebéd előtt bemutatta Szilveszter testvér a kolostor és a templom felújításának történetét. Az elmúlt 10 év történéseit jó volt tőle hallani. Aztán megnéztük a ferences templomot, ahol láthattuk az esztelneki Madonna-szobor másolatát, amiről addigra már sokat hallottunk. Majd a kolostort is jobban szemügyre vettük, erről Szilveszter testvér sok érdekes történetet mesélt. Ebéd után Perkőre felsétáltunk. Csodás kilátás tárult elénk, és Judit lelkes idegenvezetésében minden fontos dolgot megtudtunk Perkőről és a környékről. Délután akiskászoni templomban mi vezettük a záró szentségimádást, aminek témája az egység és az összetartozás volt. Majd a záró szentmisén Feri pap mellett környékbeli papok is részt vettek, Szilveszter testvér is. Utána a kiskászoniak egy kis agapéra invitáltak minket. Majd a kézdiszentléleki plébánián volt egy közös vacsora, ahol kölcsönösen megajándékozta egymást a két közösség. Este még Esztelneken hajnalig beszélgettünk. Vasárnap reggeli után elbúcsúztunk Szilveszter testvértől. Kézdiszentléleken részt vettünk a vasárnapi misén, majd közösen megebédeltünk a plébánián, ezután pedig Gödöllő felé vettük az irányt.
Hálatelt szívvel gondolunk vissza erre a néhány napra. Jó volt kiszakadni a mindennapokból, hasonló értékrendű emberekkel együtt lenni, gyönyörű környezetben, történelmi helyeken – sok érdekes történet, nagyon jó viccek, sok beszélgetés, értékes gondolatok -, és mindeközben Istenhez és ezáltal egymáshoz is közelebb kerültünk.
✍ Hankóné Zsuzsi

 

 

Az idén csak három hét az adventi időszak. December 4-én hajnalban érkeztünk az első hajnali misére. A templomba belépve az asztalon elhelyezett kosárban Ferenc pápától olvashatunk minden nap egy-egy gondolatot, amin aztán a nap folyamán elmélkedhetünk.
Az oltár előtt tizennégy mécses ég, a padsorok végére szintén égő mécseseket helyeztek, és a legalsó sor üvegablakot is gyertyák világítják meg. Gyönyörű így a templom, meghitt, bensőséges hangulat fogad. Jézus a fény, mely földi utunkat bevilágítja. Ezt szimbolizálják a reggeli órákban meggyújtott fények. Jézus vár minket, és mi jövünk szép számmal. Nagy öröm látni a sok ministráns fiút és lányt, a padsorokat megtöltő híveket, a kisebb-nagyobb gyermekekkel érkező családokat, és a sok régi arcot, akikkel, ha máskor nem is, ilyenkor mindig újra találkozunk. A szentmiséken nemcsak Pici atya, hanem diakónusaink prédikációit is hallhatjuk. Miután szívünket felemeltük az élő Istenhez, és lelkünk megkapta az előttünk álló napra való táplálékát, a közösségi helyiségben finom reggelivel várnak minket a szorgos kezű testvérek, akik többféle lekváros, mézes, nutellás és májkrémes kenyérrel vendégelnek meg, amire sokszor még egy kis friss zöldség is jut, és egyszer-egyszer kalács vagy kuglóf is kerül az asztalra. A környezetvédelemre is gondolva magunkkal hozott bögréinkbe teát, kávét és kakaót is tölthetünk. Miután poharainkat elmostuk, felakaszthatjuk a teremben elhelyezett tartóra, hogy ne kelljen másnap is magunkkal hoznunk. Reggeli közben lehetőségünk van személyes beszélgetésekre is, mielőtt munkába indulnánk, a gyerekeket pedig a folyosón csocsó várja, mielőtt iskolába sietnének. Persze gondoskodunk a takarításról is, hogy másnap ismét tisztaság és rend fogadjon. A gyerekek piros szívekre gyűjtik a csillagos matricákat, amelyek aztán egyházközségünk közös karácsonyfáját fogják díszíteni, és hagyomány szerint egy befőttes üvegbe kerül az a liszt, amelyből majd mézeskalácsunk készül, amivel a karácsonyi éjféli misén kínálhatjuk meg a templomba érkező hívőket.
Bár nem könnyű hajnalban kelni, roráte misék nélkül szegényebb lenne az adventi készületünk. Hálásan köszönjük Istennek, hogy Ő minden reggel ott van, hogy találkozhassunk Vele és így indíthassuk a napot!
✍Simon Erika
Krisztus király vasárnapján búcsúztunk az egyházi évtől és hálával jöttünk Isten elé. A valaha élt legfurcsább királyt ünnepeltük, aki semmiben sem hasonlít a földi királyokhoz. Ő nem osztogat parancsokat, nem félemlíti meg a népét, nem sorakoztatja fel a seregét és fegyvereit, hogy minél nagyobb hatalmat szerezzen magának. Ő a benne hívő lelkek királya, aki békét hoz az emberek szívébe, átformálja és átalakítja őket az ő sajátos fegyvereivel, az Igével, ami Isten szájából származik.
Ebben a szentmisében Szent Máté evangéliumát hallhattuk, amelyben Jézus az irgalmasság cselekedeteiről tanít. Pici atya felhívta a figyelmet, hogy nem elegendőek a vallásos cselekedetek, a szentmise, a gyónás, az áldozás. Jézus világosan megmondja, mit kell tenned. Nem azt kérdi, mennyit imádkoztál. Ez fontos, és ez mind hozzásegít, hogy Krisztus tanítása szerint éljünk, de a mérce pontosan az, ami ebben az evangéliumban elhangzik. Az életeddel mutasd meg, hogy Krisztus a Te királyod!
Ezen az estén történt meg a házaspárok megáldása, hiszen a házasságban folyamatosan lehetőségünk van az irgalmasság cselekedeteinek gyakorlására. A mise végén mi, házaspárok felálltunk, egymás felé fordultunk, és hálát adtunk Istennek a társunkért a következőképpen: „Köszönöm Istenem, hogy őt adtad nekem, hogy ő az enyém, hogy nem fogyott el szeretete, és köszönöm a gondot, amit azért adtál, hogy együtt megoldjuk és ezáltal növekedjünk.” Ezek után újra megesküdtünk, hogy nem hagyjuk el házastársunkat, hogy mellette maradunk jóban, rosszban, és hogy a gyerekeinket és unokáinkat istenfélő, Krisztusban hívő emberekké neveljük. Ezt követte a jubiláns házasok megáldása, akik egy emléklapot is átvehettek, hogy megőrizzék ennek az estének az emlékét.
Hálásan köszönjük Istennek és plébánosunknak ezt a lehetőséget, mely nagyon megható volt, és sokaknak könnyet csalt a szemébe!
Az emléklapot a Gödöllői Kolping tagjai készítették, köszönet érte!
✍️Simon Erika
Hálásan köszönjük mindnyájatok segítségét, Isten fizesse meg a fáradozásotokat!
A képek múlt szombaton, a november 18-ai templomtakarításkor készültek.
Fotó: Schnörch Tamás

További képek…

Mindenszentek estéjén közösen mentünk a temetőbe, hogy Krisztus húsvéti fényét vigyük a gyász sötétségébe, és hogy imádkozzunk városunk és egyházközségünk elhunytjaiért! Minden perce az ÉLET ünnepe volt, amelyet az Isten ad az embernek! Az örök világosság fényeskedjék minden elhunytnak!

További képek…

Pénteken késő délután érkeztünk Leányfalura a Szent Gellért Lelkigyakorlatos Házba. Aznap este a vacsora után csendes szentmisében imádkoztunk együtt, majd a földszinti ebédlőben közös játékra gyűltünk össze. Zsiráfné Zsuzsa egy meglepetéssel kedveskedett nekünk, csoportunk házaspárjaiból állított össze memóriajátékot. Köszönjük neki ezt a kedves ajándékot! Társasjátékoztunk, beszélgettünk, közben eszegettük a sok finom süteményt, rágcsálnivalót és almát, amit a közösbe tettünk.
Másnap a finom reggeli elfogyasztása után zsolozsmával kezdtük a lelki programunkat, majd meghallgattuk Páll Gabi a holland spirituális Nouwen atya „Nyújtsd kezed” c. könyve harmadik részével kapcsolatos előadását. A könyv első két részét már a péntek esti házas hittanjainkon feldolgoztuk. Az olvasottak alapján összegzésként elmondhatjuk, hogy az önmagunkkal, embertársainkkal és Istennel való kapcsolatunk feltétele, hogy elismerjük, hogy mi úton vagyunk és nem vagyunk készen.
Ezek után kiscsoportban megosztottuk egymással tapasztalatainkat, hogy mikor volt az életünkben olyan esemény vagy időszak, amikor a kapcsolatainkban a pozitív és negatív pólusok közt valamelyik irányba elmozdultunk.
Ebéd után sétát tettünk a Duna-parton. Az őszi nap melengető sugarai, a Duna nyugodt, zöldeskék vize, a kacsák, az óriási folyóparti fák színes lombja mind arról mesélt, hogy a teremtő Isten itt is körülvesz minket.
Három órától Lajos atya osztotta meg velünk a könyvbeli témával kapcsolatos gondolatait. Elmondása szerint lényeges elem, hogy komolyan vegyük az istenkapcsolatot. Hangsúlyozta, hogy nem nekünk kell hősökké válni, hogy megtaláljuk a transzcendenst, mert Isten válik emberré. Nem az eget kell kémlelnünk, hanem az embert kell megértenünk. Hiszen nem önmagunkat hozzuk létre, a teremtés belülről történik.
Tudatosítanunk kell magunkban, hogy Isten tényleg mindennek az alapja, és ha azt akarom tudni, milyen az istenkapcsolatom, meg kell vizsgálnom, mi van bennem. Öröm, fájdalom, közömbösség, harag, unalom? Fontos tudnunk, hogy a saját magammal, embertársaimmal és Istennel való kapcsolatunk mindig dinamikus, és ne ijedjünk meg, ha időnként elmozdulunk az egyik pólustól a másik felé.
Beszéltünk az imáról is, ami nem lehet érdekvezérelt. Szeretetté kell válnunk. Akkor szerethetők leszünk, és az emberek másképp fognak viszonyulni hozzánk.
A tanítás után szentségimádásban, majd a szentmisében találkoztunk az élő Istennel. Közösségünk ezen az estén együtt énekelte a magyar himnuszt a Magyarország-Szerbia foci mérkőzés előtt, majd közösen izgultuk végig a játékot. Lehetőségünk nyílt sok nagyon jó beszélgetésre, nevetésre, játékra.
A vasárnap délelőtti zsolozsma után egy gyönyörű finn filmet néztünk meg „Levelek Jakab atyának” címmel, amely szorosan kapcsolódott a hétvégén feldolgozott témához, és amely nagyon mély hatást tett mindannyiunkra. A szentmisében hálát adtunk az együtt töltött időért, hogy 29 házaspár ilyen egységben és szeretetben tudott együtt lenni, majd az ebéd elfogyasztása után hazafelé vettük utunkat. Hálásan köszönjük a Jóistennek, hogy összehívott minket, Lajos atyának, hogy velünk töltötte a hétvégét, és köszönet a szervezésért, a technikai segítségért, a zenei és miseszolgálatért!