Ezen a szép kora nyári napon egyházközségünkből mintegy 150-en gyűltünk össze a „majálisra”, családi napra a dányi tónál, ahol reggel 6 órától egyben horgászverseny is zajlott. Szokás szerint már az előző napokon elkezdődött a készülődés. A sok májusi eső után ember magasságú füvet kellett lenyírni, hogy meg tudjuk közelíteni a helyszínt. A szombatot megelőző este páran összevágták a szalonnát, a hagymát és a fokhagymát a marhagulyáshoz, mely 30 kg marhahúsból, 10-10 kg répából, gyökérből, zellerből és 20 kg krumpliból készült. A két nagy bográcsban két főszakácsunk, Géza és Attila már 8 órakor hozzákezdett az ebéd főzéséhez. Hrágyel Zsuzsiék házában Gizus friss szezámmagos pogácsákat sütött és kávét főzött szinte megállás nélkül. Később persze még nagyon sokféle finom sütemény érkezett az egyházközség többi tagjának jóvoltából. A szorgos kezű asszonyok serényen tisztították és aprították a gulyás hozzávalóit, illetve szendvicseket, vizet kínáltak a horgászoknak. A Jóisten különösen kegyes volt hozzánk, igazi kiránduló idő volt, és nagyszerű halfogás! Délben lefújták a versenyt, majd a szentmise ünnepléséhez az árnyékos parti fák alatt rendezték be a helyet a székeknek és az oltárnak. A zenei szolgálatra sok fiatal vállalkozott. Pici atya hangsúlyozta, mennyire fontos, hogy egyházközségünkben mindig az egység építésére törekedjünk. Úgy gondolom, ezen a napon igazi nagy családként ezt az egységet élhettük meg. Mindenki talált magának hozzá illő feladatot, elfoglaltságot is. Alkalmunk volt gyönyörködni a sok szép gyerekben is. A legfiatalabb résztvevő mindössze három hetes volt.
A szentmise után megtörtént a verseny eredményhirdetése is.

Felnőtt kategóriában a következőképpen alakult az eredmény:

  1. helyezett: Szabó Barnus 29,60 kg 471 pont
  2. helyezett: Lukács Zoli 12,90 kg 249 pont
  3. helyezett: Miklós Balázs 11,90 kg 179 pont

Gyermek kategóriában:

  1. helyezett: Fényes Márkus 13,60 kg 1430 pont
  2. helyezett: Bischof Álmos 9,925 kg 1058 pont
  3. helyezett: Bella Zalán 4,945 kg 540 pont

Szívből gratulálunk a győzteseknek, akik értékes ajándékokkal távozhattak a dányi tótól. Az eredményhirdetés után végre megtölthettük hasunkat a finom gulyással, amire igazán érdemes volt várni. Három órakor az óvodások, ½ 4-kor pedig az iskolások kincskereső versenyen vehettek részt. Színes műanyag lapokra rajzolt halacskákat kellett megkeresni a parti fák, bokrok és padok között a fűben. A nyertesek buborékfújót kaptak, de mindenkinek járt gumicukor is. Nagy öröm volt látni a kicsik izgalmát, lelkesedését. Majd egy fiatal testvérünk segítségével szép piros pöttyös katicabogarakat lehetett készíteni. Az idén először egy program keretében szelektíven gyűjtöttük a hulladékot, és komposztálható poharakból és tányérokból fogyaszthattuk az ételt és az italt, ezzel is hozzájárulva a környezetvédelemhez.
A szervezők arról számoltak be, hogy a dányi tó igazgatósága felől nagyon pozitív visszajelzés érkezett, miszerint rendkívül fegyelmezettek voltunk, tisztán, rendesen hagytuk ott a helyszínt magunk után, nem zajongtunk, megosztottunk egymással mindent, valóban úgy, mint egy nagy család. Szívesen látnak minket jövőre is. Jó ilyet hallani! Mindenkinek köszönet, aki hozzájárult, hogy ilyen szeretetben és örömben tudtunk együtt lenni, különösen nagy hála a Hrágyel házaspárnak, Zsuzsinak és Palinak!

További képek

Május 23-án Boldog Apor Vilmos püspökre és vértanúra emlékezünk és kérjük közbenjárását.

Báró Apor Vilmos 1892. február 29-én született Segesváron székely főnemesi családban. 1915-ben szentelték pappá. Gyulán káplán volt, majd katonalelkész egy kórházvonaton. 1918-tól plébános lett Gyulán. Különösen foglalkoztatták a szociális problémák, fölkarolta a munkásifjúságot.
1941. március 2-án foglalta el a győri püspöki széket. „A kereszt erősíti a gyengét, szelídíti az erőset.” – ez volt a püspöki jelmondata. Első körlevelében felvázolta lelkipásztori programját: „A lelkekért való munka, a lelkek iránt való szeretet és lángolás, az a vágy, hogy »mindenkinek mindene« legyen, teszi a papi életet széppé és minden áldozatra képessé.”
Bátran szembeszállt az erőszakos törekvésekkel, mindent elkövetett az üldözöttekért. Vértanúhalálát is ez okozta, 1945. április 2-án, a város elfoglalása után a püspökvárba menekült asszonyok és leányok védelmére kelt. Egy szovjet katona előbb a mennyezetbe lőtt – a négy golyó helye most is látható a múzeummá alakított pincében –, majd háromszor rálőtt a püspökre. Egy asszony, meglátva vérző homlokát, felkiáltott: „Püspök atyánk, ezt értünk tette!”
Apor Vilmos halkan, mosolyogva felelt: „Szívesen, nagyon szívesen!”
A sebesült főpásztort az ostromlott városon keresztül kórházba szállították, ahol petróleumlámpa fényénél műtötték meg. Apor Vilmos hálát adott Istennek, hogy „ilyen nagypénteket adott” neki, és szenvedései alatt papjaiért, híveiért és hazánkért imádkozott, és megbocsátott támadóinak. Április 2-án, húsvéthétfőn hajnalban halt meg.
Testét ideiglenesen a kármelita templom kriptájába temették. Újratemetésére csak 1986. május 23-án kerülhetett sor, azóta a győri bazilika Héderváry-kápolnájában nyugszik. II. János Pál pápa avatta boldoggá 1997. november 9-én.

Istenünk! Te Boldog Vilmos püspöknek megadtad, hogy életét feláldozza juhaiért. Közbenjárására add meg nekünk, hogy akaratodban helytálljunk, és testvéreink üdvösségén fáradozzunk. Ámen

Május 11-én Boldog Salkaházi Sárára, a szociális nővérre, újságíróra, embermentő mártírra emlékezünk, és kérjük közbenjárását.
[distance1]
1899. május 11-én született Kassán, eredeti neve: Schalkház Sarolta Klotild. Tanítónői oklevelet szerzett, könyvkötőnek tanult, majd húga kalapüzletében dolgozott. Emellett újságíró, író és lapszerkesztő volt. Szülővárosa közéletében élénken részt vett, tárcáiban, novelláiban frissen reagált az eseményekre.1927- ben ismerkedett meg a Kassán letelepedő szociális testvérekkel, és lélekben egyre közelebb került a Magyarországon Slachta Margit által 1923-ban alapított Szociális Testvérek Társasága szelleméhez, majd 1929-ben belépett Társaságba. Először Kassán majd Komáromban szolgált. Irányította a Karitász tevékenységét, emellett többek között gyermekkonyhára felügyelt, heti huszonhat órában hitoktatást tartott, szerkesztette a Katholikus Nő című folyóiratot, kurzusokat szervezett, előadásokat tartott. 1937-ben került Budapestre. Felsorolni is nehéz, hány munkaterületen dolgozott; mindig a nők szociális helyzetének javításáért, nevelésükért, a szegényekért. 1940 pünkösdjén örökfogadalmat tett. Jelmondata: „Alleluja! Ecce ego, mitte me!” (Íme, itt vagyok, engem küldj!) 1943. szeptember 14-én felajánlotta életét „azon esetre, ha egyházüldözés, a Társaság és a testvérek üldöztetése következne be”. A német megszállás idején a szociális testvérek kivették részüket az üldözöttek menekítéséből. 1944. december 27-én a nyilasok társaival együtt letartóztatták és a jeges Dunába lőtték a Szabadság híd lábánál. A kivégzés előtti percben Sára testvér gyilkosai felé fordulva letérdepelt, és égre emelt tekintettel nagy keresztet vetett magára. Isten elfogadta életfelajánlását, életáldozata beteljesedett. Boldoggá avatása 2006. szeptember 17-én történt a budapesti Szent István-bazilika előtti téren.
[distance1]
Salkaházi Sára életéről részletesen olvashatnak az ujvarosonline.hu honlapon Schalkház Miklós tollából.
[distance1]
A Szociális Testvérek Társasága május 12-én ünnepli fennállásának 100. évfordulóját.
[distance1]
Mindenható, örök Isten, te boldog Sára szűz és vértanú neked szentelt életét mártíromsággal koronáztad meg. Kérünk, engedd, hogy hirdethessük a szegényeknek az üdvösséget, a raboknak a szabadulást, a szomorúaknak az örömet! A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a
Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.
Az egyházközség fiataljai a Gyöngyösről megközelíthető Sár-hegyre kirándultak.
Sár is volt, hegy is volt – na meg vonatozás és fagyizás is!
Köszönjük Pici atyának, Zsuzsinak és Tücsinek a szervezést, kíséretet!
Homíliája záró mondatait idézzük:
„Szeretteim, Jézus, a Jó Pásztor nevünkön szólít minket, és végtelen gyengédséggel gondoskodik rólunk. Ő a kapu, és aki őrajta keresztül lép be, annak örök élete van: ő a mi jövőnk, a „bőséges élet jövője”. Ezért soha ne csüggedjünk el, soha ne engedjük, hogy megfosszanak minket attól az örömtől és békességtől, amelyet ő adott nekünk, ne zárkózzunk be a problémákba vagy a fásultságba! Hagyjuk, hogy a mi Pásztorunk kísérjen minket: vele az új élet fényében ragyogjon az életünk, a családjaink, keresztény közösségeink és egész Magyarország!”
Köszönjük a Szentatya magyarországi látogatását, hálatelt szívvel hordozzuk Ferenc pápát az imáinkban! 🙏
A pápa Magyarországon tett látogatásának második napján a Papp László Budapest Sportarénában 11.000 fiatal előtt mondott beszédet. Ebből idézünk néhány gondolatot.
[distance1]
„Isten mindig megbocsát! Ne feledjétek!
Aki mer, az nyer!
Két lépés:
1. Tűzz ki magas célokat! Érzed, hogy jó dolog szeretni az Urat, nagy családot alapítani, segíteni a rászorulókon? Haladj előre, ne gondold, hogy ezek elérhetetlen vágyak, hanem fektess az élet nagy céljaiba!
2. Eddz! Hogyan? Párbeszédben Jézussal, aki a lehető legjobb edző. Ő meghallgat téged, ő motivál, ő hisz benned, tudja, hogyan hozza elő belőled a legjobbat. És mindig arra hív, hogy csapatjátékos legyél: soha ne egyedül, hanem másokkal együtt!
[distance1]
Ne féljetek szembeúszni az árral, találjatok mindennap időt a csendre, hogy megálljatok és imádkozzatok. Ma minden azt mondja nektek, hogy gyorsnak, hatékonynak, gyakorlatilag tökéletesnek kell lennetek, mint a gépek! De nem vagyunk gépek!
A csend nem arra való, hogy a mobiltelefonokra és a közösségi médiára tapadjunk; nem, kérlek titeket: az élet valódi, nem virtuális, nem egy képernyőn folyik, hanem a világban! Az élet a világban zajlik!
[distance1]
Íme, ide vezet a hit: az adakozás szabadságához, a nagylelkűség lelkesedéséhez, a félelmek legyőzéséhez, az önmagunk kockára tételéhez! Barátaim, ti mind értékesek vagytok Jézus számára, és számomra is!”
A találkozón ott voltak a gödöllői fiatalok is!
[distance1]
📷Pici atya

Április 29-én Európa társvédőszentjére, Sienai (ejtsd: Sziénai) Szent Katalinra (1347-1380) emlékezünk, az ő közbenjárását kérjük.

Sienában született, Benincasa gyapjúfestő huszonötödik gyermekeként. Már 7 éves korában voltak misztikus látomásai. Katalin alázatból nem lépett kolostorba, és nem is lett soha apáca. A Sienában élő domonkos harmadrendi nővérek (mantelláták) között akarta szolgálni Isten dicsőségét és felebarátai üdvösségét. A nővérek azonban elutasították a kérelmét azzal, hogy ők csak özvegyeket vesznek föl, a fiatal lányoktól félnek, mert botrányt hozhatnak rájuk. Katalin ennek ellenére, változatlanul kitartott kérése mellett, s végül befogadták a nővérek.
Kemény, vezeklő életet élt, szolgálta a szegényeket és betegeket. Abban a békétlen időben, amelyben élt, sokat fáradozott a megbékélésért. Világi és egyházi vezetők tanácsadója volt, olyan „lelki hatalmasság”, akivel számolni kellett. Sokat tett azért, hogy a pápa Avignonból hazatérjen Rómába (1377) és azért, hogy az Egyház bensőleg is megújuljon. Írásaival nagy hatást ért el. Ezek az olasz irodalom klasszikusai közé számítanak. Legfontosabb műve a „Dialógus”.
1380. április 29-én, 33 éves korában halt meg súlyos betegség következtében.
[distance1]
II. Piusz pápa avatta szentté 1461. június 29-én. 1939-ben lett Itália védőszentje Assisi Szent Ferenccel együtt, 1970-ben pedig Avilai Szent Terézzel együtt egyházdoktorrá avatták. Szent II. János Pál pápa 1999-ben Svéd Szent Brigittával és Edith Steinnel együtt Európa társvédőszentjévé nyilvánította.
[distance1]
Sienai Szent Katalin imája a Szentháromsághoz
[distance1]
Szentlélek, jöjj a Szívembe!
Hatalmaddal vonj magadhoz, igaz Isten!
Krisztusom, adj nekem szeretetet félelemmel!
Őrizz meg minden rossz gondolattól,
gyullassz fel a te legédesebb szerelmeddel,
hogy minden gond könnyűvé váljék!
Szent Atyám, én édes Uram,
segíts engem minden cselekedetemben!
[distance1]
Örök Szentháromság, aki fényesség vagy,
add, hogy lelkem részesedjék
a te világosságodban!
Te, aki tűz vagy, részesíts magaddal a tűzben,
s ebben a tűzben egyesítsd akaratomat a teiddel.
Te, aki bölcsesség vagy,
add meg lelkemnek azt a bölcsességet,
hogy fel tudja ismerni
és meg tudja különböztetni a te igazságodat.
Te, aki erő vagy, adj lelkemnek erőt;
legyen annyira erős, hogy se a gonosz lélek,
se teremtmény ne tudja megfosztani erősségétől.
Ámen.
[distance1]
Istenünk, te Sienai Szent Katalin szívében fellobbantottad az istenszeretet tüzét, hogy szemlélje Krisztus Urunk szenvedését, és Egyházad szolgálatára szentelje életét. Közbenjárására add, hogy akik részesedünk Krisztus szenvedésében, mindörökre ujjongjunk dicsősége kinyilvánulásakor. Ámen.
Április 25-én Szent Márk (Kirenaika, 14 – Küréné, 72) evangélista és vértanú ünnepe van.[distance1]
Áron főpap nemzetségéből származott. Eredetileg Johanannak (János) hívták, de mivel nem zsidók között térített, latin nevén (Marcus) vált ismertté Márk. Édesanyját Máriának hívták. Barnabás unokaöccse volt. Jézusnál 10-15 évvel lehetett fiatalabb, rokoni vagy baráti kapcsolatban voltak Jézus családjával. Szintén a hagyományból sejtjük, hogy az ő házukban tartotta meg az Úr az utolsó vacsorát (Mk 14,13-16), és valószínűleg ő volt az az ifjú, aki ruha gyanánt magára kapott takaróját hátrahagyva menekült el a Jézust hurcoló katonák kezeiből (Mk 14,51). Jézus feltámadása után Márk anyjának háza lett Péter szállása. A jeruzsálemi keresztények az első pünkösd után az ő házukban tartották összejöveteleiket. Az ifjú Márk az elsők között lehetett, akik Jeruzsálemben megkeresztelkedtek. Péter ezért mondhatja őt a fiának (1Pét 5,13). Szent Péter a házukba ment csodás szabadulása után: „elment Máriának, a Márknak nevezett János anyjának házába, ahol sokan együtt voltak és imádkoztak”. (ApCsel 12, 12).[distance1]
Péterrel Rómába utazott, titkára és görög tolmácsa volt. Leírta Szent Péter evangéliumhirdetését. Amikor Júdeában éhínség támadt, az antiochiai egyház a jeruzsálemiek segítségére sietett, és Pál apostol Barnabással együtt vitt nekik adományt. Márk anyjának házában szálltak meg. Amikor visszaindultak Antiochiába, magukkal vitték Márkot is, akit alkalmasnak tartottak arra, hogy segítségükre legyen az apostoli munkában. Barnabással Ciprus szigetére ment.
Az apostolfejedelmek vértanúsága után Egyiptomba ment, hogy az ottani pogányokat a keresztény hitre térítse. Márk nevéhez fűződik a kereszténység egyiptomi elterjedése; ő az egyiptomi kopt ortodox egyház megalapítója. Alexandria első püspöke lett, tizenkét éven át szolgált az egyiptomi keresztények közösségében.[distance1]
Alexandriában a húsvéti liturgia végzése közben támadták meg, vértanúhalált szenvedett. 310 körül sírja fölé templomot emeltek. Márk ereklyéi Velencébe kerültek a IX. században, azóta ő a „tenger királynőjének” védőszentje. A velenceiek mint védőszentjüket tisztelik.
Egyházunk Szent Márk ünnepéhez kapcsolódóan végzi a búzaszentelést.[distance1]
Istenünk, te Szent Márk evangélistát kiválasztottad az evangélium hirdetésének fönséges hivatására. Kérünk, nevelj minket tanításával, hogy hűségesen kövessük Krisztus példáját. Ámen[distance1]
A magyar egyházban április 24-én emlékezünk meg a középkor egyik leginkább tisztelt szentjéről, a tizennégy segítőszent egyikéről, Szent Györgyről.
[distance1]
György történelmi személy volt. Diocletianus császár keresztényüldözése alatt, de mindenképpen a konstantini fordulat (313) előtt halt vértanúhalált Lyddában. Életéhez és vértanúságához sok legendás elem kötődik. Ezért az 5. században még Gelasius pápa is kijelentette, hogy György egyike azoknak a szenteknek, „akiknek tetteit csak Isten ismeri”.
A földművelők és a katonák patrónusuknak tekintik. Leginkább a sárkányt legyőző lovag képében ismert, emellett több ország és város védőszentjeként is tisztelik. Tisztelete a középkori Európában volt a legerősebb: a lovagok és a zarándokok oltalmazójának tekintették. Különösképpen a középkori Angliában volt nagy kultusza.
[distance1]
A György-legenda azt a keresztény meggyőződést fejezi ki, hogy a hit megszünteti a démonok uralmát, és a gonoszt minden alakjában legyőzi.
Ünnepe időjárásjósló nap is volt. Ekkor történt a pásztorok, kocsisok, cselédek elszegődése az évre, továbbá a városi és falusi tisztújítás is.
A cserkészmozgalom alapítója, Lord Robert Baden-Powell of Gilwell Szent Györgyöt állította modellül a felnövekvő generáció tagjai és vezetőik elé felekezeti hovatartozástól függetlenül. Minden cserkész számára példaértékű az ideális lovagi erényeknek Szent György által gyakorolt formája: megingathatatlan hittel, reményteli szívvel segíteni másokon, a szegényeken, a védteleneken. A cserkészköszöntés kézjelében a hüvelykujj takarja a kisujjat, ami azt jelképezi, hogy „az erősebb védi a gyengébbet”. Világszerte ezen a napon újítják meg a cserkészek fogadalmukat, amelyben Isten, haza és embertárs szolgálatára kötelezik el magukat.
[distance1]
Istenünk, magasztaljuk isteni hatalmadat, amely erőt adott Szent Györgynek,
hogy kövesse a szenvedő Krisztust. Gyöngeségünkben legyen számunkra erőforrás az ő példája. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.[distance1]

Április első szombatján templomunkban lelkinapon készülhettünk húsvét megünneplésére.
Reggel 9 órától a kihelyezett oltáriszentség segített nekünk lelkileg is megérkezni. A szentségimádást Pici atya imádsággal és közös énekléssel kísérte.
Utána két elmélkedést hallhattunk, amelyeknek az irgalmasság volt a témája. Joel atya arra kért minket, gondoljuk át, milyen kép jut eszünkbe, amikor meghalljuk az Isten irgalma szót. Páran meg is osztottuk ezt a többiekkel, amiből kiderült, hogy az emberi tapasztalatok összessége fogja megértetni velünk, mi az Isten irgalma. Az atya arra buzdított minket, hogy gondolkozzunk el a következő kérdéseken: Te meg tudsz-e magadnak bocsátani? A szentgyónásban Isten irgalma segít-e neked a mindennapokban? Hogyan kell szeretni magunkat és a felebarátot? Ennek az irgalomnak a lenyomata jelen van a közösségünkben? A pap megerősített, hogy mi, keresztények abban hiszünk, hogy ennek az egyháznak élő kövei vagyunk, hogy valóban helyünk van mindannyiunknak.
A tanítás után Joel atya arra hívott minket, hogy szemléljük a feszületet, és fogadjuk be az Istent úgy, ahogy van. Felhívta arra is a figyelmet, hogy a szent három napon történő eseményekben keressük meg, Isten mit mond nekünk, és engedjük annyira közel magunkhoz, amennyire csak lehetséges!
Rövid szünet után az elmélkedést Lajos atya folytatta az irgalmasság testi és lelki cselekedeteivel. Idézte a Máté evangélium 25. fejezetét az utolsó ítéletről, amelyben Isten az embereket a jobbjára, illetve a baljára állítja aszerint, ahogy életükben embertársaikkal bántak. Jézus itt párhuzamot állít az Istenhez és az emberekhez fűződő viszonyunk között. Ez tükröt tár elénk, hogy megvizsgálhassuk, milyen az istenkapcsolatunk. Hogyan tudnám a hitemet az életbe átültetni? „Nézd meg a hétköznapjaidat, és meglátod, mekkora a hited!” Az igazi kapcsolatok attól fognak növekedni, mennyire tudunk a másik számára megnyílni. Lajos atya az istenkapcsolatot is, mint a szoros emberi kapcsolatokat, a bensőséges, intim kapcsolathoz hasonlította, melyben először ott a kíváncsiság, aztán elkezdünk érdeklődni a másik iránt, egyre többet vele lenni, beszélgetni, négyszemközt találkozni, egyre mélyebben megismerni. Az ilyen kapcsolatban egy idő után szavak nélkül is értjük egymást, amikor már csak az egyszerű jelenlét van, az, hogy ott vagyok veled. Istenhez is így kerülünk egyre közelebb. Ennek első lépcsője a lelki út, a másik a Szentírás olvasása. Ezeket átelmélkedve Lajos atya arra kért, nézzük meg, hogy itt és most hol állunk az emberi kapcsolatokban!
Zárásképpen medjugorjei keresztúton követhettük végig Jézust a szenvedések útján.
Hálásan köszönjük az atyák felkészülését, a tartalmas, értékes tanításokat! Bízzunk benne, hogy az ezen a napon kapott lelki útravaló kitart majd a szent három napon – és még jóval tovább, utána is!

✍️Simon Erika