SZENTHÁROMSÁG-TEMPLOM

Gödöllő, Szent Imre utca 15. 

A gödöllői Grassalkovich kápolna mérete családiassá tette a szentmiséket, de már akkor sokszor tapasztaltuk – nagyobb ünnepeken – a kápolna szűkösségét. Később, a kastély működésének beindulásával még nehezebbé vált a helyzet, hiszen az évi több százezer turista szombat-vasárnaponként nehézzé tette a közösség életét is. A hitoktatás és a különféle közösségi csoportok bővülése túlnőtte a kastélytemplom, és a régi plébánia épületét.

Egyre sürgetőbbé vált egy új templom, plébánia és közösségi ház fölépítése. Isten különleges kegyelme indította el az építkezést. Meghirdettük a tervpályázatot, melyet Nagy Tamás, Ybl-díjas tervező, az Iparművészeti Egyetem Építész Tanszékének a vezetője nyert el. Az engedélyezési tervek gyorsan elkészültek.

Az egyházközség – Isten segítségében bízva – úgy döntött, hogy minden anyagi eszközét összegyűjtve, szakaszolva, a plébánia épületével kezdi el az építkezést. Ezt a szakaszt 2004. szeptember 18-ra sikeresen be is fejeztük, és az épületet a püspök atya áldásával használatba is vettük. Akkor még nem láttuk a folytatást, és nem is reméltük, hogy ilyen gyorsan megvalósulnak vágyaink.

Isten tervében azonban, úgy tűnik, benne volt ennek a templomnak a megvalósulása, mert a püspök atya, látva a közösség életét és szükségleteit, fölkarolta ügyünket, és nemcsak áldását adta, hanem anyagilag is támogatta az építkezést.

Az épületegyüttes formálódása közben a hívek is egyre jobban magukénak érezték az új templom ügyét, és egyre többen adományaikkal is segítették az építkezést.

Az az örömteli tény, hogy 2007. augusztus 25-én együtt lehettünk a templomszentelésen, és a közösség birtokba vehette új otthonát, végtelen hálára kötelez bennünket. Elsősorban Isten iránt, a püspök atya iránt és minden segítőkész testvérünk iránt.

Kérjük a Szentháromság egy Istent, hogy azt a templomot, amelyet az Ő kegyelméből és az Ő dicsőségére építettünk, Szentlelke által mindenkor be tudjuk tölteni szentháromságos élettel.

Tervezői gondolatok a Gödöllői Szentháromság-templomról

Az épületegyüttes három eleme – templom, parókia és közösségi ház – egy szabályos négyzetes udvart vesz körül. Az udvar hamarosan kert lesz, fákkal, virágokkal és középen kúttal. Mint régen a kolostorkertekben. Mert, hát innen a minta. A különbség az, hogy ez a kert a negyedik oldalán nyitott – egy áttört kerítés határolja csupán – és ez egy fontos üzenet a világnak: gyertek, nyitva vagyunk, be lehet jönni. Ha majd egyszer a park is elkészül – elképzelések vannak már – a kút vize egy vékony éren át kifolyik a parkba, ott kis tóvá duzzad – erősítve az előbbi gondolatot: a kapcsolat a belső és külső világ között igen fontos.

Az együttes közlekedőrendszere képletszerű: az udvart kísérik az üvegezett folyosók – mint régen a kerengő – a közösségi háznál tartózkodóvá szélesedve. Erre az „U” alakú rendszerre fűztük fel az egyes funkciókat: a parókia lakóegységeit, irodáit, a közösségi ház tereit, összejöveteli helyiségeit, illetve a templom terét.

A templom centrális tere a szentélyre, mint középpontra szervezett. Mint ahogy a három épületszárny veszi körbe az udvart, úgy öleli körbe a karzat „U” alakú tere a szentélyt, az épületegyüttes igazi középpontját. Az apszis nem csak formájában különbözik a többi térelemtől (az egyetlen íves forma az épületen), de színvilágában is. A 63 színes üvegablak rejtett üzenetet tartalmaz. Alexander Skrjabin, századvégi holland zeneszerző kutatása eredményeképpen, mely a zenei hangok és a színek összefüggésére irányult, létrehozott egy mátrixot, melyben minden hangnak egy szín felel meg. Ezt a hang-szín kódot felhasználva, az íves fal ablakaira a Kyrie Eleison könyörgésünk gregorián dallamát írtam fel. Nem tervezett meglepetés: a színes üvegablakok akkor is világítanak, ha nem süt a nap odakint.

A templom – talán sokaknak szokatlan, visszafogott színvilága ezt a kiemelést hívatott erősíteni, a napszaktól függően fényárban úszó vagy félhomályban derengő templomtérben mindig a figyelem középpontjában marad az eukarisztia színtere.

A templom melletti kápolna szándékosan egyszerűbb, áttetsző ablakaival a befelé fordulást szerettem volna segíteni, remélhetőleg a csendes imádság helye lesz. E rövid gondolatsor végén egy mondat a toronyról. A XX. század modern templomépítészetében divat volt torony nélküli templomot építeni. Úgy gondolom, a templomnak jelnek kell lenni a XXI. század eleji Magyarországon, a szinte missziós területté váló Európában. Bízom benne, hogy a gödöllői Szentháromság templom hétszintes tornya nem a hivalkodás, hanem a jelenlét szimbóluma.

Nagy Tamás építész

BLAHAI JÉZUS SZÍVE KÁPOLNA

A blahai származású Simon Vince és felesége, Pernesz Gizella a két háború között szeretett volna vagyonából a közösség javára egy iskolát létrehozni, melyet a mai Manna ABC helyén képzeltek el, ám erre az akkori városvezetőség nem adott engedélyt, így jutottak el oda, hogy egy telekcsere után saját telkükön, saját költségen elkezdték felépíteni a Blahai kápolnát.

Az 1928-ban felszentelt kápolnát (nagy Jézus Szíve tisztelők lévén) Jézus Szent Szívének ajánlották fel.

Egytornyú, egyhajós épület, félköríves szentéllyel, eredetileg egy-egy mázsás haranggal, kicsiny karzattal, és rajta egy – azóta tönkrement – harmóniummal, mintegy hatvan ülőhellyel.

A kommunizmus idején, amikor a premontreieket elűzték Gödöllőről, a szerzetesek kimenekítettek egy nyolcvan kilógrammos harangot, amit később a kápolna tornyába, második lakóként húztak fel.

Az ötvenes évek nehéz időszakában újították fel először kívülről az építményt. Ebben Simon Vince korábbi szegényeket segítő tevékenysége hozta a támogatást, ugyanis sok, korábban még kisgyermekként Vince bácsitól karácsonyra ajándékokat kapó szegény származású lett ekkoriban a kommunizmus élharcosa, munkásőrök, párttagok, akik most viszonozták a sok jót.

1973-74-ben a háttal miséző oltárt lebontották, ekkor kapott a szentély szembemiséző oltárt, új faragott szentségházat és korpuszt Kopp Judit fafaragó keze által. A szentély mögötti ablakot is ekkor bontották ki. 1978-ban szintén külső felújítási munkák és tetőcsere történt.

1999-ben a szentély mögött ki kellett vágni egy kápolna fölé nőtt kislevelű hársat, melyet még az építtető ültetett. Ennek fáját Máthé László egy mogyoródi fafaragónak, Sebestyén Zoltánnak ajándékozta, amiből a művész később elkészítette a stáció faragott domborműveit.

Legutoljára 2004-ben újították fel kívül-belül a kápolnát, ekkor ismét lecserélték a tetőt is, mert a korábbi palatető nem bizonyult jónak. A kápolna ekkor új nyílászárókat is kapott.

A gondnoki feladatokat mindig a Máthé család látta el, a felújításokat, átalakításokat is ők vezették.

A kápolna lelkipásztori ellátása többször változott. A kezdeti időkben a besnyői kapucinusok, majd a premontreiek látták el, aztán a hatvanas években Budapestről járt ki egy bencés atya (Pogány Péter), és a hetvenes évekig szintén más egyházközségekből látták el, majd Szadáról Halász Endre atya. Ezután a Kastély templomból a káplánok jártak ki Blahára, végül Szecsődi Péter atya idejétől kezdve már a káplánok a plébánossal felváltva látták el a kápolnát, ahol a felszentelés óta minden vasárnap van szentmise, a jelenlegi miserend szerint vasárnap reggel háromnegyed nyolckor.

Az évek során sok esküvő, keresztelő, gyászmise, litánia ájtatosság kapott helyet a kápolnában. Saját templom hiányában a görögkatolikus testvérek Sivadó János atya vezetésével évekig tartottak szentmisét a kápolnában.

Hálát adunk, Neked, Urunk, hogy közel 90 éve a blahai kápolna ajtaja nyitva áll mindenki számára!