Épülő templom és közösségi kapcsolatok Kiskászonban

Idén év elején egyházközségünk ismét gyűjtést szervezett a Székelyföldön lévő kiskászoni templom és közösségi ház építése javára. A hívek nagylelkű adományainak köszönhetően egymillió forint gyűlt össze. Egyházközségünk adományát a házas közösség hat családja vitte ki a kiskászoni plébánosnak és híveinek. A találkozásra a 48/49-es forradalom és szabadságharc kezdetének nemzeti ünnepén, március 15-én került sor Kézdivásárhelyen a Vásártéren, ahol az ünneplő magyarság hagyományőrző felvonulása nyitotta meg a városi ünnepséget. A település több emlékhelyén tartottak aznap és az egész hét folyamán megemlékezéseket az ottani magyar iskolák tanárai és diákjai részvételével. Szóltak a versek, lobogtak a zászlók, zengtek a dalok és könny szökött az ünneplők szemébe a meghitt, ünnepi pillanatokban és a himnuszok éneklése során. A város ünnepi díszbe öltözött és idén először a villanyoszlopokra felkerültek a hatalmas nemzeti színű kokárdák is. Az ünneplő sokaság a nemzeti indulók és katonadalok éneklése közepette a főtéren körbe vonulva várta a hivatalos városi ünnepséget. A székelyek hatalmas büszkeséggel élik meg magyarságukat ezen a napon, sőt egész héten, még úgy is, hogy ez a nap Erdélyben hivatalosan munkanap. Mégis egész nap székely és magyar lobogókkal járnak-kelnek az itt élők, megemlékezésről megemlékezésre. Jó volt ott magyarnak lenni. Kis csapatunk nagyon élvezte a hagyományőrző egyesület kapitányával és csapatával való ismerkedést, majd az ünnepi felvonuláson már jó barátként Fény és Forrás 2019. HÚSVÉT 9 üdvözöltük egymást. Ezt követően villámlátogatást tettünk Csíksomlyón a kegytemplomban, hogy Szűz Mária szobrát megcsodálva hálát adhassunk Isten végtelen kegyelméért, továbbá egy kis imádságban együtt legyünk Vele. A szállásra visszafelé menet a nyergestetői csata emlékhelyét látogattuk meg, ahol a lelkes helyi idegenvezető varázsolt el minket, felidézve nehéz múltunk történelmét. Felhívta figyelmünket annak mai napig tartó kegyelmeire, valamint arra a kétszáz székelyre, aki önként adta életét a hazáért és családjáért úgy, hogy azóta a helyi székelység és nemzetünk összetartozásának és kitartásának szimbólumai lettek. Itt közösségünk nevében megkoszorúztuk az emlékhelyet, tisztelettel adózva nemzeti hőseink emlékének, és a hegytetőn lévő kopjafás síroknál felkötöttük nemzeti szalagunkat a gödöllői kopjafára. Másnap a közösségépítés is kezdetét vette egy ünnepi ebéddel a kézdiszentléleki plébánián, mellyel a helyiek fogadták kis csapatunkat. Itt átadtuk Janó atya szívélyes üdvözlő levelét a plébános atyának, aki boldogan olvasta fel az összegyűlteknek. Ekkor került átadásra az adomány is. Ezt követően hosszas, örömteli bemutatkozások kezdődtek, ahol a helyi közösség korunkbeli házaspárjaival ismerkedhettünk meg, majd felszolgálták a bográcsban készült pörköltet az ebédhez. A közös étkezést követően kötetlen beszélgetésbe kezdtek a férfiak és az asszonyok, így megkezdődött a szeretetközösség építése, így élő kövekként építettük Krisztus egyházát. A lelkes csapat a Kézdiszentléleken lévő helyi katolikus erődtemplom meglátogatásával zárta aznapi közös programját. Estére szálláshelyünkre még meghívtuk egy kötetlen beszélgetésre Feri papot és Kiskászon egyháztanácsának két tagját valamint a kántor urat. Ekkor Feri pap beszámolt a templomépítés örömeiről és nehézségeiről. Vasárnap délelőtt a kiskászoni templomban vettünk részt közös szentmisén, majd Feri pap örömmel mutatta meg az új templom immáron tetővel fedett épületét. ahol egy rövid bejáráson vettünk részt. A búcsúzás örömteli és nehéz pillanatait követően mindenki hálás szívvel mondott köszönetet az Úrnak, hogy ismét megmutatta végtelen gazdagságát, és boldogan, új szellemi és lelki élményekkel gazdagodva térhettünk vissza otthonunkba. Az útról mindenki épségben, Istennel eltelve tért haza. A hazafelé vezető úton már azt terveztük, hogy tudjuk tovább mélyíteni a közösségeink közötti kapcsolatot, és segíteni a templom és közösségi ház építésének mihamarabbi befejezését.

Share