Hősök, Királyok, Szentek nyomán Erdélyben

„Hősök, Királyok, Szentek nyomán Erdélyben”

A Szent Imre Katolikus Általános Iskola hetedik évfolyama május 7-10. között a Határtalanul pályázat keretein belül Erdélybe látogatott tanulmányi kirándulásra. Harminchat diák és négy kísérő pedagógus vett részt a programban.

Előkészítő feladatainkat ősszel kezdtük. Kiselőadásokat készítettünk, adománygyűjtő vásárra készültünk kézműves termékeinkkel. Az utazás témájával kapcsolatban filmeket néztünk, a városi múzeumban foglalkozásokon vettünk részt. Igyekeztünk minél több Gödöllő-Erdély kapcsolatot feltárni. Ady–Léda, Körösfői Kriesch Aladár és a gödöllői szecessziós művésztelep, Undi Mariska minta gyűjteményei stb. Látogatást tettünk Szadán a kolozsvári születésű Székely Bertalan sírjánál és műtermének kertjében.

A várva várt utazás reggelén szüleink által alaposan felpakolt busszal hajnalban indultunk. Nagyváradon a püspöki székesegyházban Szent László hermáját és a sok gyönyörű kincset láthattunk. A Kanonok soron sétálva, a történelmi belvárosban a régi magyar szecessziós épületeket, a HOLNAP-osok szoborcsoportját, a Magyar Színházat tekintettük meg. Sétáltunk az EMKE kávéház épületénél, ahol Ady Endre megismerte híres múzsáját, Lédát, kinek villája Gödöllőn található. Ady kedvenc kávéházában alakult meg a Holnap Irodalmi társaság. A Körös folyón átsétálva a Városházát, a csodálatosan felújított Fekete sas palotát, majd a várat néztük meg.

A Királyhágóra utaztunk tovább. Egy baleset miatt Csucsán csak kívülről láthattuk a Boncza-kastélyt, mely Ady Endre feleségének, Csinszkának édesapjáé volt. Útközben meghallgattuk társaink kiselőadásait, a buszról megcsodáltuk Bánffyhunyad nevezetes „roma-rokokó” palotáit.

Körösfőn a híres református templomba látogattunk el, mely 1764-ben épült. Gyönyörű varrottasokat láthattunk, és pazar kazettás mennyezetében gyönyörködhettünk. Ismerkedtünk a népművészet jellegzetes formakincsével. Estére Torockóra érkeztünk a szállásunkra.

Kolozsváron a Házsongárdi temetőben megkoszorúztuk Kós Károly, Dsida Jenő, Reményik Sándor, Apáczai Csere János sírját. Megnéztük a régi várfal egy részét, a Karolina oszlopot, Mátyás király szülőházát és az Erdélyi Magyar Egyetem épületét. Innen a főtérre vezetett utunk, ahol megcsodáltuk a Szent Mihály-templom mellett Mátyás király lovas szobrát, melyen elhelyeztük a megemlékezés koszorúját. Ekkor és itt gyülekeztek a magyar egyetemisták az egyetemi napok keretében szervezett felvonulásra. Bolyai szülőháza mellett elhaladva a Farkas utcai templomhoz sétáltunk, mely előtt áll a Kolozsvári testvérek Sárkányölő Szent György szobra. A református templomban sok régi magyar nemesi család címerét tekintettük meg, melyeket a templomnak adományoztak, valamint a szentélyben az Apafi család sírját. Itt találkoztunk egy iskolai csapattal, akik szintén a Határtalanul program keretében kirándulnak Erdélyben. Elénekeltük a Himnuszt, majd a buszhoz visszasétálva búcsút vettünk Kolozsvártól. Itteni látogatásunk alatt a magyar kormányfő előadást tartott a Sapientia Egyetemen, mely mellett elhaladtunk.

A tordai sóbánya felé haladva kiselőadásból hallottuk, hogy a tordai országgyűlésen 1586-ban a világon először hirdették ki a „lelkiismereti szabadság és a vallási türelem” törvényét. A sóbányában a 40 m-es mélységbe vezető lépcsősor leküzdése után egy csodálatos csarnokba jutottunk, ahol pingpongasztal, mini golf, játszótér, csónakázó tó, sőt még egy óriáskerék is a látogatók szórakozását biztosította. A plafonról lelógó „sócseppkő” meseszép látványt nyújtott. A Tordai-hasadékban túráztunk. Csodálatos, bár kissé veszélyes. Több alkalommal sziklaperemen és függőhídon vezetett át utunk. Idegenvezetőnk geológiai ismereteit érdeklődve hallgattuk, majd a „Szent László pénzének” nevezett kis kövekkel is megajándékozott mindenkit. Szent László Tordai hasadék legendáját elevenítettük fel.

Harmadik nap reggelén látogatást tettünk a Kis Szent Teréz Gyermekotthonban. Egy-két kis lakóját még otthon találtuk, mielőtt indultak az iskolába. Szívmelengető volt látni az iskolába induló sok boldog kisgyereket, és nevelőjüktől hallani történetüket. Sok meséskönyvet, tankönyvet, játékot és pénzadományt is vittünk ajándékba. A ház vezetője hálás köszönettel fogadta a több doboznyi adományt. Beszélgettünk Böjte Csaba atya munkásságáról.

Elsétáltunk a Székelykő lábához, megnéztük a Néprajzi Múzeumot, ahol sok szép, régi használati tárgyat, bútort csodálhattunk meg, mely a helyi lakosok életmódját, néphagyományait mutatja be.

Nagyenyeden a várat és a templomot néztük meg. Az 1848-as vérengzések emléktáblájánál elhelyeztük koszorúnkat. A híres nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumban sikerült néhány kicsivel interjút is készítenünk. Sok érdekességet tudtunk meg tőlük. Gyulafehérváron bejártuk a várat, betértünk a csodálatos székesegyházba. Megemlékeztünk Hunyadi Jánosról, és Lászlóról, I Rákóczi Ferencről, II. Apafi Mihályról, János Zsigmondról, Bethlen Gáborról és I. Rákóczi Györgyről.

Kenyérmező mellett elhaladva Déva várát felvonóval vettük célba. Felidéztük Kőműves Kelemen balladáját. Gyalogszerrel indultunk lefelé egy erdei ösvényen, és egy sötét barlangon is áthaladtunk. Megcsodálhattuk a Bethlen család Magna kúriáját is.

A parkolóban állt egy másik „Határtalanul” utazásban résztvevő magyar csoport is. Csernakeresztúrra ezzel a csapattal együtt érkeztünk. Vacsora után a vendéglátó bácsi elmesélte a bukovinai székelyek történetét, egészen a Mádéfalvi veszedelemtől kezdődően.

Erdélyi kirándulásunk utolsó napján Vajdahunyad várát hódítottuk meg. A hely hatalmas voltáról tanúskodik, hogy majdnem két órán keresztül sétáltunk benne, teremről teremre, folyosóról folyosóra és nem is jártunk mindenhol. Méretei óriásiak, lenyűgöző a látványa.

Máriaradnán énekeltünk a templomban és sétáltunk a környékén. Szintén Mária-zarándokhely, mint Máriabesnyő.

Utolsó állomásként Arad városát vettük célba. Mielőtt a vesztőhely obeliszkjéhez értünk, megemlékeztünk Aradról és a vértanúkról, a koszorúzás alatt elénekeltük a Himnuszt.

Előadásaink, és idegenvezetőnk rendkívül érdekes ismertetőinek hallgatásával, énekléssel, alvással, tanáraink stewardesshez méltó gondoskodásával teltek a négy nap alatt buszon töltött óráink.

Felejthetetlen emlékekkel, új barátságokkal gazdagodtunk.

Köszönjük szépen ezt a csodálatos utazást!

(szimre)