Kongresszuson Castel Gandolfoban

Egyházközségünkből egy 13 fős kis csapat 2017. január 12-15. között Castel Gandolfóban volt, a Fokolare Mozgalom kongresszusán, ahonnan megújult elköteleződéssel tértek haza. Első alkalommal rendezték az elkötelezettek találkozóját olyan módon, hogy átfedésben volt a papi találkozóval, így az első 2 napon 800 atya és 700 világi ünnepelte együtt a plébániai mozgalom megalakulásának 50. évfordulóját. A magyar volt a harmadik legnépesebb népcsoport, az erdélyiekkel és a délvidékiekkel együtt száz fő körüli volt a magyar csapat létszáma – harmincnál is több pappal. A találkozó mottója „A közösség magvai”  volt.

A mozgalom vezetői felhívták a figyelmet mindannyiunk szolgálatára, hogy mindenki körül megszülethessen az egyház, hogy kérdés, kétely esetén Jézust választva az egység gyümölcseit teremhessük. A Fokolare Mozgalom alapítója Chiara Lubich ennek módját a következő öt lépésben vázolta fel: 1. Rátekinteni a valóságra. 2. Visszatérni a forráshoz, a Szentháromság valóságába. 3. Új pillantással tekinteni a valóságra: krisztusi szemmel nézni a világot, meglátni mindenkiben Jézust. 4. Élő sejteket létrehozni: a kapcsolatokból születnek akciók. 5. Mindent megosztani, mindenhova elvinni Jézust, hogy az új kultúra terjedjen. Keringtetni a szeretetet, hiszen az élet szeretet – ha nincs szeretet, nincs élet.

Pino Petrocchi püspök a csevegés, a hallgatás és a meghallgatás különbségére hívta fel a figyelmet, utóbbit úgy definiálta: „Felajánlok a szívemben számára egy helyet”. Előadásában sokunkat megragadott a kis, látszólagos jók összevetése a nagybetűs JÓ-val, előbbi, mint kísértés, utóbbi, mint Isten akarata jelenik meg életünkben.

A találkozón sokszor idéztek Ferenc pápától: „Adjátok a testvériség jeleit, a kölcsönösséget (ahogy Krisztus meghagyta), legyetek egy, hogy a világ higgyen!” Ugyanez a gondolat Chiaránál 2004-ben ez így hangzik: „Az egyház a 2-3 ember közötti egységben jelenik meg.”

Fabio Ciardi atya, a havi életige-magyarázatok szerzője pedig a következő módon buzdított bennünket: „Jézus mindent adott: 30 év máriás életet, 3 év prédikációs életet, 3 órát a kereszten, anyját, testét, vérét, végül az Atyával való egységét, így az elhagyott Jézus a modell a szeretetben, ezen a módon kell nekünk is szeretni testvéreinket.”  Chiara megfogalmazásában: „Az elhagyott Jézus egyesítette az embereket egymással és Istennel.”

A találkozó napjai végtelen hosszúnak tűntek, az éjszakák pedig igen kurtának és hidegnek (Olaszországban is hidegrekord volt ekkor), ennek ellenére mindannyiunknak sikerült erőt merítenünk az elkövetkezendő időszakra ahhoz, hogy komolyan vegyük Ciardi atya gondolatát: „Mindenkivel találkozzunk úgy, hogy tanulni akarunk tőle – és valóban, van is mit tanulni egymástól:)                                                                                             Zita és Balázs