Elsőáldozás 2022. szeptember 25.

Templomunk zsúfolásig megtelt ezen a vasárnap reggelen. Hatvan fehér ruhába öltözött gyerek foglalta el az első padsorokat, akik a Szent Imre iskolából és a környező intézményekből jöttek, hogy életükben először vehessék magukhoz az Eukarisztiát. Pici atya nagy örömmel köszöntötte a csillogó szemű kislányokat és kisfiúkat, és bevallotta, hogy a mai evangélium kérdése mindig elgondolkodtatja őt. „Ki juthat be a mennyek országába?” Akkor a gazdag talán semmiképp sem? És a szegény pedig igen? De mindjárt meg is válaszolta a kérdést. A gazdag adhatott volna, de nem adott, a szegény pedig elfogadta az Isten akaratát, hogy ő ezt a keresztet kapta a mennyei Atyától. Vagyis: akinek a szíve nyitott, az juthat be a mennyek országába.

Az evangélium másik fele pedig a csodáról szól, amire mindannyian annyira vágyunk. Milyen csoda lenne, ha Lázár egyszer csak belépne az ajtónkon! Egy halott! Micsoda csoda lenne! Mennyire vágyunk a csodára, pedig most itt vagyunk, a csoda helyszínén, hiszen Jézus fog eljönni hozzánk egy aprócska kis kenyér és bor színében, mely az Ő testévé és vérévé változik. És Isten be akarja tölteni ezt a vágyunkat, Ő azt akarja, hogy részesei legyünk a csodának.

Pici atya a prédikációjában a gyerekekhez szólt: „Eljövünk misére, van, aki unalmasnak, hosszúnak találja, ahol csendben kell lenni, nem szabad játszani. Mások azt mondják, szeretem a dalokat, az olvasmányokat, jó az áldozás.” Akárhogy is van, mindeközben sokszor elfelejtjük, mi a lényeg: a csoda, hogy Jézus eljön közénk a szent ostyában.

Ezt a szentmisét az elsőáldozó gyerekekért való imádsággal kezdtük, és azzal is zártuk. Az elsőáldozók hálát adtak Istennek, szüleiknek, felkészítő tanáraiknak és papjaiknak. Az olvasmányokat és a könyörgéseket is az ő tolmácsolásukban hallottuk. A hitvallás is a gyerekek szájából hangzott el. A zenei szolgálatot a Filia énekesei és zenészei látták el. Nagy öröm volt együtt ünnepelni a Jézussal való első valódi találkozást a hatvan gyermekkel és hozzátartozóikkal.

A mise végén a gyerekek közös fotózásra gyűltek össze az oltár előtt, majd a közösségi házban agapé várta őket, ahol emléklapot vehettek át életüknek erről a szép és emlékezetes eseményéről.

Hálásan köszönjük mindazoknak az áldozatos munkáját, akik elkísérték ezeket a gyermekeket a hitnek ezen az útján, és felkészítették őket erre az ünnepre!

Szöveg: Simon Erika
Fotó: Németh László Imre