Gödöllő, Szent Imre utca 15.
A gödöllői Grassalkovich kápolna mérete családiassá tette a szentmiséket, de már akkor sokszor tapasztaltuk – nagyobb ünnepeken – a kápolna szűkösségét. Később, a kastély működésének beindulásával még nehezebbé vált a helyzet, hiszen az évi több százezer turista szombat-vasárnaponként nehézzé tette a közösség életét is. A hitoktatás és a különféle közösségi csoportok bővülése túlnőtte a kastélytemplom, és a régi plébánia épületét.
Egyre sürgetőbbé vált egy új templom, plébánia és közösségi ház fölépítése. Isten különleges kegyelme indította el az építkezést. Meghirdettük a tervpályázatot, melyet Nagy Tamás, Ybl-díjas tervező, az Iparművészeti Egyetem Építész Tanszékének a vezetője nyert el. Az engedélyezési tervek gyorsan elkészültek.
Az egyházközség – Isten segítségében bízva – úgy döntött, hogy minden anyagi eszközét összegyűjtve, szakaszolva, a plébánia épületével kezdi el az építkezést. Ezt a szakaszt 2004. szeptember 18-ra sikeresen be is fejeztük, és az épületet a püspök atya áldásával használatba is vettük. Akkor még nem láttuk a folytatást, és nem is reméltük, hogy ilyen gyorsan megvalósulnak vágyaink.
Isten tervében azonban, úgy tűnik, benne volt ennek a templomnak a megvalósulása, mert a püspök atya, látva a közösség életét és szükségleteit, fölkarolta ügyünket, és nemcsak áldását adta, hanem anyagilag is támogatta az építkezést.
Az épületegyüttes formálódása közben a hívek is egyre jobban magukénak érezték az új templom ügyét, és egyre többen adományaikkal is segítették az építkezést.
Az az örömteli tény, hogy 2007. augusztus 25-én együtt lehettünk a templomszentelésen, és a közösség birtokba vehette új otthonát, végtelen hálára kötelez bennünket. Elsősorban Isten iránt, a püspök atya iránt és minden segítőkész testvérünk iránt.
Kérjük a Szentháromság egy Istent, hogy azt a templomot, amelyet az Ő kegyelméből és az Ő dicsőségére építettünk, Szentlelke által mindenkor be tudjuk tölteni szentháromságos élettel.