Ma, szeptember 30-án Szent Jeromosra emlékezünk, a fordítók védőszentjére. De patrónusukként tisztelik a könyvtárosok, tanárok és tanulók is.
Szent Ambrus, Hippói Szent Ágoston és I. Gergely pápa mellett Szent Jeromos a negyedik késő antik egyháztanító.
347 körül született Stridóváron (ma Horvátország, csáktornyai járás) és 420-ban hunyt el Betlehemben. Annak ellenére, hogy a családja keresztény volt, ő maga csak a húszas éveiben keresztelkedett meg Rómában. Még néhány évig itt is élt.
Bibliamagyarázatai révén ismertté vált, fegyelmezett buzgósága különösen a női lelkeket vonzotta, akik biztonságban érezték magukat Jeromos vezetése alatt. De minél feddhetetlenebb volt, a városban annál több pletyka keringett róla. Amikor rosszallóan megkérdezték, miért csak nőket tanít, így válaszolt: ,,Kevesebbet foglalkoznék nőkkel, ha a férfiak többet érdeklődtek volna nálam a Szentírás felől!”
Majd Galliába ment, és onnan Trierbe, később zarándokútra indult a Szentföldre. Itt 379-ben pappá szentelték.
Érzékeny, lobbanékony ember lévén élete során sok vitába keveredett heves természete, de főként teológiai nézetei miatt, illetve fordításait is gyakran bírálták.
Az ólatin Bibliában szereplő hibásan fordított részeket kijavította az eredeti szöveg alapján. Az így átírt mű a Vulgata. Emellett lefordította még az Ószövetség egyes részeit, valamint a Példabeszédek könyvét és a Krónikák első és második könyvét is. A későbbiekben a Vulgata alapján fordították le több nyelvre a Bibliát egészen a 20. század közepéig.
[distance1]1991 óta szeptember 30-án – Szent Jeromos napján – ünnepeljük a fordítók világnapját.
[distance1]A monda szerint egyik nap besétált a kolostorba egy sánta oroszlán. Jeromos elébe ment az állatnak, közelébe érve látta, hogy az oroszlán mancsába egy hatalmas tüske fúródott. Azonnal a segítségére sietett, kiszedte az állat mancsából a tüskét, majd gondosan bekötözte. Ettől kezdve az oroszlán a hűséges barátjává vált.
[distance1]A pálosok Jeromos tiszteletére emelt temploma Csáktornyán (1446) hajdan jeles búcsújáróhely volt. Különösen tiszteltté tette a szentet a pálosok körében, hogy a majdani magyar haza szülötte volt, továbbá, hogy a betlehemi barlangban remetéskedett, és megírta a rend szellemi őse, Remete Szent Pál életrajzát.
[distance1]Istenünk, te Szent Jeromos áldozópap lelkébe bensőséges szeretetet oltottál a Szentírás iránt. Add, hogy egyre több erőt merítsünk igédből, és megtaláljuk benne az élet forrását. Ámen

Templomunk zsúfolásig megtelt ezen a vasárnap reggelen. Hatvan fehér ruhába öltözött gyerek foglalta el az első padsorokat, akik a Szent Imre iskolából és a környező intézményekből jöttek, hogy életükben először vehessék magukhoz az Eukarisztiát. Pici atya nagy örömmel köszöntötte a csillogó szemű kislányokat és kisfiúkat, és bevallotta, hogy a mai evangélium kérdése mindig elgondolkodtatja őt. „Ki juthat be a mennyek országába?” Akkor a gazdag talán semmiképp sem? És a szegény pedig igen? De mindjárt meg is válaszolta a kérdést. A gazdag adhatott volna, de nem adott, a szegény pedig elfogadta az Isten akaratát, hogy ő ezt a keresztet kapta a mennyei Atyától. Vagyis: akinek a szíve nyitott, az juthat be a mennyek országába.

Az evangélium másik fele pedig a csodáról szól, amire mindannyian annyira vágyunk. Milyen csoda lenne, ha Lázár egyszer csak belépne az ajtónkon! Egy halott! Micsoda csoda lenne! Mennyire vágyunk a csodára, pedig most itt vagyunk, a csoda helyszínén, hiszen Jézus fog eljönni hozzánk egy aprócska kis kenyér és bor színében, mely az Ő testévé és vérévé változik. És Isten be akarja tölteni ezt a vágyunkat, Ő azt akarja, hogy részesei legyünk a csodának.

Pici atya a prédikációjában a gyerekekhez szólt: „Eljövünk misére, van, aki unalmasnak, hosszúnak találja, ahol csendben kell lenni, nem szabad játszani. Mások azt mondják, szeretem a dalokat, az olvasmányokat, jó az áldozás.” Akárhogy is van, mindeközben sokszor elfelejtjük, mi a lényeg: a csoda, hogy Jézus eljön közénk a szent ostyában.

Ezt a szentmisét az elsőáldozó gyerekekért való imádsággal kezdtük, és azzal is zártuk. Az elsőáldozók hálát adtak Istennek, szüleiknek, felkészítő tanáraiknak és papjaiknak. Az olvasmányokat és a könyörgéseket is az ő tolmácsolásukban hallottuk. A hitvallás is a gyerekek szájából hangzott el. A zenei szolgálatot a Filia énekesei és zenészei látták el. Nagy öröm volt együtt ünnepelni a Jézussal való első valódi találkozást a hatvan gyermekkel és hozzátartozóikkal.

A mise végén a gyerekek közös fotózásra gyűltek össze az oltár előtt, majd a közösségi házban agapé várta őket, ahol emléklapot vehettek át életüknek erről a szép és emlékezetes eseményéről.

Hálásan köszönjük mindazoknak az áldozatos munkáját, akik elkísérték ezeket a gyermekeket a hitnek ezen az útján, és felkészítették őket erre az ünnepre!

Szöveg: Simon Erika
Fotó: Németh László Imre

István atya augusztusban ünnepelte 80. születésnapját. 2005. augusztus 1-től 2009. január 15-ig szolgált káplánként egyházközségünkben. Akkori bemutatkozásában többek között ezt írta újságunkba:
„Jelmondatom: Akik Istent szeretik, azoknak minden a javukra válik.(Róm 8,28) Ennek a mondatnak tartalma eddigi életemben (…) bebizonyosodott. Erre a Szent Pál által megfogalmazott igazságra szeretnék mindenkit rádöbbenteni, akivel az Úr összehoz.”
Jelenleg aszódi plébános és még két község moderátora, de a budapesti városmajori Jézus Szíve plébánián is szolgál.
Emlékszünk mindig derűs lényére, kedves szavaira. Születésnapján a szentmise után egyházközségünk sok híve is köszöntötte.
Isten éltesse István atyát erőben, egészségben! Kérjük a Szentlélek bőséges áldását életére, hogy továbbra is az oly jól ismert derűvel és szeretettel végezhesse szolgálatát hívei körében.

Forrás: FÉNY ÉS FORRÁS

Attila atya július 30-án ünnepelte ezüstmiséjét Újhatvanban a Szent István Király templomban, amelynek plébánosa. 1999. augusztus 1-től 2001. augusztus 1-ig volt a gödöllői Kastélykápolna káplánja, azóta is élő kapcsolata van egyházközségünk sok tagjával, akik közül sokan részt is vettek az ünnepi szentmisén. Annak idején, Gödöllőre érkezésekor újságunk kérdésére, hogy mire törekszik életében, így válaszolt:
„A krisztusi barátság megélése a célom – akivel csak lehetséges ez. Tudom, a „barátság csak akkor valódi, ha az egymáshoz ragaszkodókat Te (Isten) kapcsolod egybe azzal a szeretettel, mely kiáradt szívünkbe a Szentlélek által, akit nekünk adtál.” – írja Szent Ágoston. Ezért többre törekszem a pusztán emberi, baráti kapcsolatoknál.”
Hálát adunk Istennek, hogy kegyelme megtartotta Attila atyát immáron 25 éven át hivatásában és a közösség szolgálatában. Kérjük számára továbbra is a Szentlélek vezetését, és gratulálunk e jeles ünnep alkalmából!

Forrás: FÉNY ÉS FORRÁS

Ma, szeptember 26-án Szent Kozma és Damján vértanú orvosszentekre emlékezünk. A korai egyház nagy szentjei ők. Szenvedéstörténetük legendája szerint Arábiában születtek, ikrek voltak. Szíriában sajátították el az orvostudományt, és Kilikiában, Égé városában telepedtek le. A városnak keresztény orvosként nemcsak orvosai, de apostolai is lettek. Melléknevük, Anargyroi (Pénznélküliek) azt sejteti, hogy a szegényeket ingyen gyógyították. A

Diocletianus-féle üldözésben lefejezték őket. Jóságuk és prédikálásuk hatására sokan megtértek. Tiszteletük előbb működésük területén, de hamarosan Nyugaton is elterjedt. Ők az orvosok és gyógyszerészek védőszentjei. Tiszteletükre már a korai időkben templomokat szenteltek, Magyarországon például Zalaszántón 1236-ban. Másik magyar vonatkozásuk, hogy a Szent Korona görögkorona részén a két szent képe is megtalálható, balra Kozma, jobbra Damján látható.

Urunk, Istenünk! Te megadtad nekünk, hogy a mai napon Szent Kozmát és Damjánt ünnepeljük. Az ő közbenjárásukra, kérünk, fogadd el könyörgésünket orvosainkért, gyógyszerészeinkért, minden egészségügyben dolgozóért, a betegekért és az egész magyar egészségügyért! Ámen.

 

Ma, szeptember 24-én Szent Gellért püspökre és vértanúra (977-1046) emlékezünk.

Népünk kereszténnyé válásának kezdetén távoli földről, az itáliai Velencéből vezérelte hozzánk Isten, hogy a magyar népnek ne csak tanítója, prédikátora, püspöke, de első vértanúja is legyen. Ez szorosabb erővel kapcsolta őt mindörökre nemzetünkhöz, mint ha itt született volna. Bencés szerzetesként, Imre herceg nevelőjeként, a Csanádi Egyházmegye püspökeként, bakonybéli remeteként és vértanúként szolgálta Istent és a magyarság krisztusi hitre térését.

IMÁDSÁG SZENT GELLÉRTHEZ (részlet a pannonhalmi főapát imájából)

Mennyei Atyánk, szentjeink közül
Szent Gellérthez fordulunk,
köszönetet mondunk érte,
és az ő áldozatáért kérjük közbenjárását
a mai fiatalok neveléséhez.

(…)

Köszönöm, hogy Krisztusba vetett hittel,
hívó szavának engedelmeskedve hazánkba jöttél.
Köszönöm, hogy Krisztus fönséges
ismeretét adtad népünknek.
Isten elfogadta életed áldozatát,
amikor kerékhez kötözve löktek a mélybe.

(…)

Kérj magyarjaid számára állhatatosságot és hűséget,
hogy szívünkben őrizni tudjuk azt,
ami még mindig korai ennek a világnak:
Krisztus örömhírét. Ámen.

NÉPÉNEK SZENT GELLÉRT ÜNNEPÉRE

Szent Gellért püspök, népünk térítője, hitnek, tudásnak, igaz magvetője.
Egyház kertjében bő gyümölcsöt termett, áldjuk a Szentet!
Távoli földről jött, hazánk földjére, Adria gyöngye, Maros táj reménye.
Nagy Duna mentén fölmutat keresztet: áldjuk a Szentet!
Szent Imre herceg tudós nevelője, sok nemzedéknek apostoli őre.
Vértanú hittel nyerte el a mennyet: áldjuk a Szentet!
Szentháromságnak zengjen most dicséret, századok ajkán, Gellért püspök, érted!
Szent szeretetben gyúljon föl a lelkünk, úgy énekeljünk!

Aranyszájú Szent János emléknapját szeptember 13-án ünnepeljük. Konstantinápoly püspöke 407. szeptember 14-én halt meg, 60 éves korában.
A keleti katolikus egyházak és az ortodox kereszténység a három szent főpap közé sorolja Szent Vazul és Nazianzi Szent Gergely mellett. Nyelvezetének, gondolatainak tisztasága és gazdagsága miatt tapadt nevéhez a ’khrüszosztomosz’ (aranyszájú) jelző. Ostorozta a túlzott fényűzést és az anyagi javak harácsolását, és nagy súlyt fektetett a szegények iránti jótékonykodásra.
„Szeretnéd kifejezni hódolatodat a Megváltó teste iránt? Annak a teste iránt, aki ezt mondta: Ez az én testem. És aki azt is mondta: Amit nem tettetek eggyel is a legkisebbek közül, velem nem tettétek. Fejezd ki Krisztus iránti hódolatodat azáltal, hogy javaidat megosztod a szegényekkel.”
(Aranyszájú Szent János: 50. homília Máté evangéliumáról)

Konstantinápolyi püspökként korának erkölcsi visszáságait keményen bírálta. Szigorúsága miatt sokat szenvedett a császári udvartól, és az ellene fordított zsinat száműzetésbe küldte a Fekete-tenger északkeleti partvidékére. Itt érte a halál. Utolsó szavai ezek voltak: „Dicsőség Istennek mindenért”.

Aranyszájú Szent János imája:

Ó Jézus,
te mindenkinek egyforma nagylelkűséggel
felajánlod szavadat és tanításodat.
Ahogy a magvető nem tesz különbséget
a földre vonatkozóan,
hanem egyszerűen mindenütt vet,
éppúgy te is egyformán intézed tanításod
a gazdaghoz, a szegényhez,
a bölcshöz, a tudatlanhoz,
a buzgóhoz, a lustához,
a bátorhoz és a gonoszhoz.
Megkülönböztetés nélkül beszélsz mindenkihez.
Add, Uram,
hogy tanításodat figyelemmel hallgassam
és állandóan eszemben tartsam,
s erővel és bátran megvalósítsam.

Szeptember 5. Kalkuttai Szent Teréz (1910-1997) égi születésnapja. Emlékezzünk rá!
[distance1]
„Meg volt beszélve, hogy II. János Pál pápa fogadja Teréz anyát, aki otthont akart alapítani a Vatikánban a legszegényebbek számára. Autóval mentünk. Már majdnem odaértünk, amikor Teréz anya meglátott az utcán egy haldoklót. Kérte a nővért, hogy álljunk meg, majd kiszállt, odament a földön fekvő férfihoz, megfogta a kezét és letörölgette az arcát” – mondta el egy 84 éves atya.
[distance1]
„A nővérek kissé idegesek lettek, mert Teréz anya másfél órán át térdelt és imádkozott a haldokló mellett. Végül figyelmeztették, hogy nem fog tudni találkozni a pápával. Így felelt: „Menjetek el helyettem. Én Jézussal vagyok. Mondjátok meg a pápának, hogy ne haragudjon, de én Krisztussal vagyok.”
[distance1]
„A fény csak belőled árad, ó, Jézus, nem belőlünk. Te ragyogsz rajtunk keresztül mások felé. Hadd dicsőítsünk Téged, ahogyan neked a legkedvesebb, fényedet árasztva azokra, akik köröttünk élnek. Hadd hirdessünk Téged szavak nélkül, életünk példájával, annak megragadó erejével, amit Érted cselekszünk, szívünk Irántad érzett teljes szeretetének minden jelével.”
A plébániai hittanosokkal több év kihagyás után végre újra eljutottunk „elutazós” hittantáborba. Június 21-től 24-ig Pici atya vezetésével Horpácson töltöttünk el néhány felejthetetlen napot. Minden nap volt valami terület, amiben lelki utunk során igyekeztünk elmélyülni. Próbáltuk megfogalmazni, hogy mik azok az akadályok, amik megállítanak minket az Isten felé vezető úton. Beszélgettünk a liturgia, a mise és a közösség fontosságáról. Zarándoklat keretében másztunk fel Drégely várához. Pici atya mindennap bemutatta a szentmiseáldozatot, így az Eukarisztiában Jézussal is találkozhattunk. Volt szentségimádás és Oltáriszentség-őrzés, az utolsó napon pedig litániát írtunk, hogy mi is példa ként tekintsünk Máriára, és ahogy Ő tette, mi is Krisztus-hordozóvá tudjunk válni a közösségeinkben, családunkban.
Volt őrangyalhúzás, volt alkalmunk együtt nevetni, énekelni Pici atya gitáros kísérete mellett.
Reméljük, a megszületett új kapcsolatok, barátságok nem múlnak el, és Isten országának építése tovább folytatódik az elkövetkező találkozásokban.
📸: Bedő Dorottya
A Családközösség tagjai a jól bevált balatonföldvári üdülőben töltöttek el egy hosszú hétvégét. Számokban: közel 20 család, 70 fő, 5 hónapostól a 80 évesig.
„Nagy szeretetben és egységben telt el ez a pár napos együttlét, közösségünk javát szolgálva.”