Ma, október 11-én Szent XXIII. János pápára, a jó pápára, a világ plébánosára (Angelo Giuseppe Roncalli, 1881-1963) emlékezünk.
Hihetetlenül népszerű pápa volt. Egyszerűségének, közvetlenségének és emberszeretetének köszönhetően nyitottan tudott közeledni a hívők és nem hívők felé egyaránt. Egyszerű és közvetlen stílusával, humorával szinte mindenkivel megtalálta a közös hangot.
XII. Pius pápa halála után 77 évesen, 1958. október 28-án a Angelo Giuseppe Roncallit választotta pápává a bíborosokból álló konklávé. Legendás humorával, ami egész életét jellemezte, az új pápa ezt így kommentálta: „Pápa bárkiből lehet, amint azt az én esetem is bizonyítja”. A XXIII. János nevet vette fel, hogy elhalványítsa a késő középkor hasonló nevű ellenpápájának emlékét. Az idők jeleit felismerve összehívta és 1962. október 11-én megnyitotta a II. vatikáni zsinatot, ezért van ma az emléknapja. Több mint 2500 püspök érkezett Rómába, és először történt meg, hogy 18 nem katolikus egyház elfogadta a pápa meghívását. Megnyitó beszédében kérte a pápa, hogy a zsinat semmiféle elítélő döntést ne hozzon.
Nyolc enciklikája közül a Pacem in Terris (Békét a Földön) kezdetű enciklikája lett a leghíresebb, ebben az igazságon, az igazságosságon, a szabadságon és a szereteten alapuló, nemzetek közötti békét szorgalmazta.
Az egyházi élet megújulását rendkívül fontosnak tartotta. Többször is kijelentette, „legfőbb vágyam, hogy az egyházat megtérítsem”.
1963. június 3-án halt meg. Szentté avatása 2014. április 27-én, az Isteni Irgalmasság vasárnapján, az őt korábban boldoggá avató II. János Pál pápával együtt történt.
XXIII. János pápára jellemzőek voltak visszavágásai, kedélyes replikái. Számos mondás, kedves anekdota őrzi az alakját.
„Aki hisz, az derűs, és derűje Istentől származik.”
„Ma újra részletes programot állítok össze, talán nem mindig ragaszkodom hozzá pontosan, de megfogalmazom. Két rossztól tartózkodom: a hajszától és a határozatlanságtól.”
Egy bíboros nehezményezte, hogy a vatikáni fizetésemelés után az egyik alkalmazott ugyanannyit keres, mint a bíboros. A pápa azt mondta: „Annak az alkalmazottnak tíz gyereke van; remélem, a bíborosnak nincsen.”
Reggeli imája:
„Mennyei Atyám! Hálát adok az egészséges pihenésért, amellyel megajándékoztál. Újraébredt lelkem legyen egészen a Tiéd! Ezen a napon úgy akarok járni-kelni, mint Te: mindenütt jót akarok cselekedni. Minden embert, aki csak találkozik velem, úgy fogadok, mint akit Te küldtél hozzám. Ő a testvért lássa bennem, az én szavaimból és tekintetemből pedig a krisztusi szeretet sugározzék reá. Senki se távozzék tőlem anélkül, hogy legalább egy jó szót ne kapott volna! Add, hogy magamat elfelejtsem, és bele tudjam élni magam mások helyzetébe! Add, hogy sohase veszítsem el önuralmamat, és ne legyek barátságtalan vagy sértő! Add meg, hogy mindig megnyerő modorú legyek, és éljen bennem szikrányi humor, hiszen erre olyan nagy szükség van a szomorú világban! Végül add meg, hogy mindenkit legalább egy parányit vezessek közelebb szent Fiadhoz a Szűzanya által! Ámen.”
Mindenható, örök Isten, te Szent XXIII. János pápa életében az egész világ előtt felragyogtattad a jó pásztor példáját. Közbenjárására add, hogy az igaz keresztény szeretetet mi is örömmel sugározzuk. Ámen

Október 4-én Assisi Szent Ferencet (1182. július 5. – 1226. október 3.) ünnepeljük. Ő a ferences rend alapítója; Itália, az állatok, a kereskedők és a természet védőszentje. Egyik legismertebb, legszeretettebb szentünk, akit már halála után két évvel szentté avattak, akiről már életében legendák születtek.
Személye, élete számos képzőművészt, zeneszerzőt, írót, filmrendezőt ihletett meg. XVI. Benedek pápa az „életszentség óriásának” nevezte. II. János Pál pápa 1979-ben az ökológiával foglalkozók védőszentjévé nyilvánította.
„Szent Ferenc a teremtés sértetlensége iránti mély és őszinte tisztelet példáját kínálja a keresztények számára. Mint a szegények barátja, aki szeretetben élt Isten minden teremtményével, Szent Ferenc az egész teremtést – állatokat, növényeket, természeti erőket, sőt, Napfivérét és Holdnővérét is – meghívta, hogy együtt tiszteljék és dicsőítsék az Urat. Az assisi nincstelen tanúbizonyságát adja annak, hogy ha békében élünk Istennel, nagyobb készséggel fogjuk építeni a békét az egész teremtéssel is, ami elválaszthatatlan a népek közötti békétől.”
(II. János Pál pápa: Az ökológiai válság: közös felelősségünk. Üzenet a béke világnapjára. 1990. január 1.)
„Szent Ferenc misztikus volt, zarándok, aki egyszerűen és csodálatos összhangban élt Istennel, másokkal, a természettel és önmagával. […]
Valahányszor nézte a napot, a holdat vagy akár a legkisebb állatokat, mindig énekelni kezdett, és dicsérő énekébe az összes teremtményt bevonta. […] Számára valamennyi teremtmény fivér és nővér volt, aki szeretetkapcsolatban állt vele. […] Szent Ferenc – hűen a Szentíráshoz – azt javasolja, hogy a természetet olyan ragyogó könyvnek tartsuk, amelyen keresztül Isten beszél hozzánk, az ő szépségéből és jóságából tükröz vissza nekünk valamit. ” (Ferenc pápa: Laudato si’)

Szent Ferenc imája:

Uram, adj türelmet,
Hogy elfogadjam amin nem tudok változtatni,
Adj bátorságot, hogy megváltoztassam,
Amit lehet, és adj bölcsességet,
Hogy a kettő között különbséget tudjak tenni.
Uram, tégy engem békéd eszközévé,
hogy szeressek ott, ahol gyűlölnek,
hogy megbocsássak ott, ahol megbántanak,
hogy összekössek, ahol széthúzás van,
hogy reménységet keltsek, ahol kétségbeesés kínoz,
hogy fényt gyújtsak, ahol sötétség uralkodik,
hogy örömet hozzak oda, ahol gond tanyázik.
Ó Uram, segíts meg, hogy törekedjem,
nem arra, hogy megvigasztaljanak, hanem hogy én vigasztaljak,
nem arra, hogy megértsenek, hanem arra, hogy én megértsek,
nem arra, hogy szeressenek, hanem hogy én szeressek.
Mert aki így ad, az kapni fog,
aki elveszíti magát, az talál,
aki megbocsát, annak megbocsátanak,
aki meghal, az fölébred az örök életre.
Ámen

Imádkozzuk Ferenc pápával:

Hozzád fordulunk, Szent Ferenc: nyerd el számunkra Istentől az ajándékot, hogy világunkban harmónia és béke legyen! Kérünk téged: taníts meg minket, hogy a béke eszközei legyünk, azé a békéé, amely Istenben forrásozik, a békéé, amelyet

Urunk Jézus hozott el nekünk. Ámen

Október 1-én Lisieux-i Kis Szent Teréz (1873-1897) egyháztanító emléknapja van.

Ő a missziók védőszentje is, bár szoros értelemben vett missziós tevékenységben elsősorban imádságával vett részt. Imádkozott papokért, misszionáriusokért és a hit terjedéséért. Lángoló szeretettel szerette az Egyházat.

Szent Teréz megtalálta a maga kis útját alázatban, egyszerűségben, Isten iránti bizalomban. Hivatását így foglalja össze: „Anyámnak, az Egyháznak szívében szeretet leszek.” 25 évesen halt meg. Utolsó szavai voltak: „Istenem, szeretlek”. Már 1923-ban boldoggá, 1925. május 17-én szentté avatták.

„Tanítását gyakran foglalták össze a kis út név alatt. Ez nem más, mint az életszentség evangéliumi útja mindenki számára… A lelki gyermekség közvetítésével meg lehet tapasztalni, hogy minden Istentől jön, Hozzá tér vissza és Benne lakozik, mindenki üdvösségéért, az irgalmas szeretet misztériumában. Szentünknek ez a tanbeli üzenete, amelyet tanított és megélt.” (Részlet II. János Pál pápa Divini Amoris Scientia kezdetű apostoli leveléből, mellyel 1997. október 19-én egyháztanítóvá avatta Lisieux-i Szent Terézt)

Kis Szent Teréz imája:

Hozzon a mai nap belső békét a számodra.
Bízz Istenben annyira, hogy tudd, pontosan ott vagy, ahol lenned kell.
Ne felejtsd el a végtelen lehetőségeket, amelyek a hitből erednek.
Használd az adottságokat, amelyeket kaptál, és add tovább a szeretetet, amely megadatott számodra.
Légy elégedett abban a tudatban, hogy Isten gyermeke vagy.
Legyen ez a tudat teljesen a tiéd, és adja meg lelkednek a dal, a tánc, a hála és a szeretet szabadságát.
Ez mindannyiunké. Ámen

Istenünk, te megnyitod országodat az alázatosak és a kicsinyek előtt. Tégy minket a Gyermek Jézusról nevezett Szent Teréz útjának bátor követőivé, hogy közbenjárására megnyíljék számunkra örök dicsőséged.

Ma, szeptember 30-án Szent Jeromosra emlékezünk, a fordítók védőszentjére. De patrónusukként tisztelik a könyvtárosok, tanárok és tanulók is.
Szent Ambrus, Hippói Szent Ágoston és I. Gergely pápa mellett Szent Jeromos a negyedik késő antik egyháztanító.
347 körül született Stridóváron (ma Horvátország, csáktornyai járás) és 420-ban hunyt el Betlehemben. Annak ellenére, hogy a családja keresztény volt, ő maga csak a húszas éveiben keresztelkedett meg Rómában. Még néhány évig itt is élt.
Bibliamagyarázatai révén ismertté vált, fegyelmezett buzgósága különösen a női lelkeket vonzotta, akik biztonságban érezték magukat Jeromos vezetése alatt. De minél feddhetetlenebb volt, a városban annál több pletyka keringett róla. Amikor rosszallóan megkérdezték, miért csak nőket tanít, így válaszolt: ,,Kevesebbet foglalkoznék nőkkel, ha a férfiak többet érdeklődtek volna nálam a Szentírás felől!”
Majd Galliába ment, és onnan Trierbe, később zarándokútra indult a Szentföldre. Itt 379-ben pappá szentelték.
Érzékeny, lobbanékony ember lévén élete során sok vitába keveredett heves természete, de főként teológiai nézetei miatt, illetve fordításait is gyakran bírálták.
Az ólatin Bibliában szereplő hibásan fordított részeket kijavította az eredeti szöveg alapján. Az így átírt mű a Vulgata. Emellett lefordította még az Ószövetség egyes részeit, valamint a Példabeszédek könyvét és a Krónikák első és második könyvét is. A későbbiekben a Vulgata alapján fordították le több nyelvre a Bibliát egészen a 20. század közepéig.
[distance1]1991 óta szeptember 30-án – Szent Jeromos napján – ünnepeljük a fordítók világnapját.
[distance1]A monda szerint egyik nap besétált a kolostorba egy sánta oroszlán. Jeromos elébe ment az állatnak, közelébe érve látta, hogy az oroszlán mancsába egy hatalmas tüske fúródott. Azonnal a segítségére sietett, kiszedte az állat mancsából a tüskét, majd gondosan bekötözte. Ettől kezdve az oroszlán a hűséges barátjává vált.
[distance1]A pálosok Jeromos tiszteletére emelt temploma Csáktornyán (1446) hajdan jeles búcsújáróhely volt. Különösen tiszteltté tette a szentet a pálosok körében, hogy a majdani magyar haza szülötte volt, továbbá, hogy a betlehemi barlangban remetéskedett, és megírta a rend szellemi őse, Remete Szent Pál életrajzát.
[distance1]Istenünk, te Szent Jeromos áldozópap lelkébe bensőséges szeretetet oltottál a Szentírás iránt. Add, hogy egyre több erőt merítsünk igédből, és megtaláljuk benne az élet forrását. Ámen

Templomunk zsúfolásig megtelt ezen a vasárnap reggelen. Hatvan fehér ruhába öltözött gyerek foglalta el az első padsorokat, akik a Szent Imre iskolából és a környező intézményekből jöttek, hogy életükben először vehessék magukhoz az Eukarisztiát. Pici atya nagy örömmel köszöntötte a csillogó szemű kislányokat és kisfiúkat, és bevallotta, hogy a mai evangélium kérdése mindig elgondolkodtatja őt. „Ki juthat be a mennyek országába?” Akkor a gazdag talán semmiképp sem? És a szegény pedig igen? De mindjárt meg is válaszolta a kérdést. A gazdag adhatott volna, de nem adott, a szegény pedig elfogadta az Isten akaratát, hogy ő ezt a keresztet kapta a mennyei Atyától. Vagyis: akinek a szíve nyitott, az juthat be a mennyek országába.

Az evangélium másik fele pedig a csodáról szól, amire mindannyian annyira vágyunk. Milyen csoda lenne, ha Lázár egyszer csak belépne az ajtónkon! Egy halott! Micsoda csoda lenne! Mennyire vágyunk a csodára, pedig most itt vagyunk, a csoda helyszínén, hiszen Jézus fog eljönni hozzánk egy aprócska kis kenyér és bor színében, mely az Ő testévé és vérévé változik. És Isten be akarja tölteni ezt a vágyunkat, Ő azt akarja, hogy részesei legyünk a csodának.

Pici atya a prédikációjában a gyerekekhez szólt: „Eljövünk misére, van, aki unalmasnak, hosszúnak találja, ahol csendben kell lenni, nem szabad játszani. Mások azt mondják, szeretem a dalokat, az olvasmányokat, jó az áldozás.” Akárhogy is van, mindeközben sokszor elfelejtjük, mi a lényeg: a csoda, hogy Jézus eljön közénk a szent ostyában.

Ezt a szentmisét az elsőáldozó gyerekekért való imádsággal kezdtük, és azzal is zártuk. Az elsőáldozók hálát adtak Istennek, szüleiknek, felkészítő tanáraiknak és papjaiknak. Az olvasmányokat és a könyörgéseket is az ő tolmácsolásukban hallottuk. A hitvallás is a gyerekek szájából hangzott el. A zenei szolgálatot a Filia énekesei és zenészei látták el. Nagy öröm volt együtt ünnepelni a Jézussal való első valódi találkozást a hatvan gyermekkel és hozzátartozóikkal.

A mise végén a gyerekek közös fotózásra gyűltek össze az oltár előtt, majd a közösségi házban agapé várta őket, ahol emléklapot vehettek át életüknek erről a szép és emlékezetes eseményéről.

Hálásan köszönjük mindazoknak az áldozatos munkáját, akik elkísérték ezeket a gyermekeket a hitnek ezen az útján, és felkészítették őket erre az ünnepre!

Szöveg: Simon Erika
Fotó: Németh László Imre

István atya augusztusban ünnepelte 80. születésnapját. 2005. augusztus 1-től 2009. január 15-ig szolgált káplánként egyházközségünkben. Akkori bemutatkozásában többek között ezt írta újságunkba:
„Jelmondatom: Akik Istent szeretik, azoknak minden a javukra válik.(Róm 8,28) Ennek a mondatnak tartalma eddigi életemben (…) bebizonyosodott. Erre a Szent Pál által megfogalmazott igazságra szeretnék mindenkit rádöbbenteni, akivel az Úr összehoz.”
Jelenleg aszódi plébános és még két község moderátora, de a budapesti városmajori Jézus Szíve plébánián is szolgál.
Emlékszünk mindig derűs lényére, kedves szavaira. Születésnapján a szentmise után egyházközségünk sok híve is köszöntötte.
Isten éltesse István atyát erőben, egészségben! Kérjük a Szentlélek bőséges áldását életére, hogy továbbra is az oly jól ismert derűvel és szeretettel végezhesse szolgálatát hívei körében.

Forrás: FÉNY ÉS FORRÁS

Attila atya július 30-án ünnepelte ezüstmiséjét Újhatvanban a Szent István Király templomban, amelynek plébánosa. 1999. augusztus 1-től 2001. augusztus 1-ig volt a gödöllői Kastélykápolna káplánja, azóta is élő kapcsolata van egyházközségünk sok tagjával, akik közül sokan részt is vettek az ünnepi szentmisén. Annak idején, Gödöllőre érkezésekor újságunk kérdésére, hogy mire törekszik életében, így válaszolt:
„A krisztusi barátság megélése a célom – akivel csak lehetséges ez. Tudom, a „barátság csak akkor valódi, ha az egymáshoz ragaszkodókat Te (Isten) kapcsolod egybe azzal a szeretettel, mely kiáradt szívünkbe a Szentlélek által, akit nekünk adtál.” – írja Szent Ágoston. Ezért többre törekszem a pusztán emberi, baráti kapcsolatoknál.”
Hálát adunk Istennek, hogy kegyelme megtartotta Attila atyát immáron 25 éven át hivatásában és a közösség szolgálatában. Kérjük számára továbbra is a Szentlélek vezetését, és gratulálunk e jeles ünnep alkalmából!

Forrás: FÉNY ÉS FORRÁS

Ma, szeptember 26-án Szent Kozma és Damján vértanú orvosszentekre emlékezünk. A korai egyház nagy szentjei ők. Szenvedéstörténetük legendája szerint Arábiában születtek, ikrek voltak. Szíriában sajátították el az orvostudományt, és Kilikiában, Égé városában telepedtek le. A városnak keresztény orvosként nemcsak orvosai, de apostolai is lettek. Melléknevük, Anargyroi (Pénznélküliek) azt sejteti, hogy a szegényeket ingyen gyógyították. A

Diocletianus-féle üldözésben lefejezték őket. Jóságuk és prédikálásuk hatására sokan megtértek. Tiszteletük előbb működésük területén, de hamarosan Nyugaton is elterjedt. Ők az orvosok és gyógyszerészek védőszentjei. Tiszteletükre már a korai időkben templomokat szenteltek, Magyarországon például Zalaszántón 1236-ban. Másik magyar vonatkozásuk, hogy a Szent Korona görögkorona részén a két szent képe is megtalálható, balra Kozma, jobbra Damján látható.

Urunk, Istenünk! Te megadtad nekünk, hogy a mai napon Szent Kozmát és Damjánt ünnepeljük. Az ő közbenjárásukra, kérünk, fogadd el könyörgésünket orvosainkért, gyógyszerészeinkért, minden egészségügyben dolgozóért, a betegekért és az egész magyar egészségügyért! Ámen.

 

Ma, szeptember 24-én Szent Gellért püspökre és vértanúra (977-1046) emlékezünk.

Népünk kereszténnyé válásának kezdetén távoli földről, az itáliai Velencéből vezérelte hozzánk Isten, hogy a magyar népnek ne csak tanítója, prédikátora, püspöke, de első vértanúja is legyen. Ez szorosabb erővel kapcsolta őt mindörökre nemzetünkhöz, mint ha itt született volna. Bencés szerzetesként, Imre herceg nevelőjeként, a Csanádi Egyházmegye püspökeként, bakonybéli remeteként és vértanúként szolgálta Istent és a magyarság krisztusi hitre térését.

IMÁDSÁG SZENT GELLÉRTHEZ (részlet a pannonhalmi főapát imájából)

Mennyei Atyánk, szentjeink közül
Szent Gellérthez fordulunk,
köszönetet mondunk érte,
és az ő áldozatáért kérjük közbenjárását
a mai fiatalok neveléséhez.

(…)

Köszönöm, hogy Krisztusba vetett hittel,
hívó szavának engedelmeskedve hazánkba jöttél.
Köszönöm, hogy Krisztus fönséges
ismeretét adtad népünknek.
Isten elfogadta életed áldozatát,
amikor kerékhez kötözve löktek a mélybe.

(…)

Kérj magyarjaid számára állhatatosságot és hűséget,
hogy szívünkben őrizni tudjuk azt,
ami még mindig korai ennek a világnak:
Krisztus örömhírét. Ámen.

NÉPÉNEK SZENT GELLÉRT ÜNNEPÉRE

Szent Gellért püspök, népünk térítője, hitnek, tudásnak, igaz magvetője.
Egyház kertjében bő gyümölcsöt termett, áldjuk a Szentet!
Távoli földről jött, hazánk földjére, Adria gyöngye, Maros táj reménye.
Nagy Duna mentén fölmutat keresztet: áldjuk a Szentet!
Szent Imre herceg tudós nevelője, sok nemzedéknek apostoli őre.
Vértanú hittel nyerte el a mennyet: áldjuk a Szentet!
Szentháromságnak zengjen most dicséret, századok ajkán, Gellért püspök, érted!
Szent szeretetben gyúljon föl a lelkünk, úgy énekeljünk!

Aranyszájú Szent János emléknapját szeptember 13-án ünnepeljük. Konstantinápoly püspöke 407. szeptember 14-én halt meg, 60 éves korában.
A keleti katolikus egyházak és az ortodox kereszténység a három szent főpap közé sorolja Szent Vazul és Nazianzi Szent Gergely mellett. Nyelvezetének, gondolatainak tisztasága és gazdagsága miatt tapadt nevéhez a ’khrüszosztomosz’ (aranyszájú) jelző. Ostorozta a túlzott fényűzést és az anyagi javak harácsolását, és nagy súlyt fektetett a szegények iránti jótékonykodásra.
„Szeretnéd kifejezni hódolatodat a Megváltó teste iránt? Annak a teste iránt, aki ezt mondta: Ez az én testem. És aki azt is mondta: Amit nem tettetek eggyel is a legkisebbek közül, velem nem tettétek. Fejezd ki Krisztus iránti hódolatodat azáltal, hogy javaidat megosztod a szegényekkel.”
(Aranyszájú Szent János: 50. homília Máté evangéliumáról)

Konstantinápolyi püspökként korának erkölcsi visszáságait keményen bírálta. Szigorúsága miatt sokat szenvedett a császári udvartól, és az ellene fordított zsinat száműzetésbe küldte a Fekete-tenger északkeleti partvidékére. Itt érte a halál. Utolsó szavai ezek voltak: „Dicsőség Istennek mindenért”.

Aranyszájú Szent János imája:

Ó Jézus,
te mindenkinek egyforma nagylelkűséggel
felajánlod szavadat és tanításodat.
Ahogy a magvető nem tesz különbséget
a földre vonatkozóan,
hanem egyszerűen mindenütt vet,
éppúgy te is egyformán intézed tanításod
a gazdaghoz, a szegényhez,
a bölcshöz, a tudatlanhoz,
a buzgóhoz, a lustához,
a bátorhoz és a gonoszhoz.
Megkülönböztetés nélkül beszélsz mindenkihez.
Add, Uram,
hogy tanításodat figyelemmel hallgassam
és állandóan eszemben tartsam,
s erővel és bátran megvalósítsam.