Tours-i Szent Mártonra emlékezünk

Ma, november 11-én , aki az egyház első nem vértanú szentje, Magyarország és Franciaország egyik védőszentje. Nagyon kedvelt szent már a 600-as évektől. Védőszentjévé választotta több egyházmegye, közösség és szakma is. A 2016-os év Szent Márton emlékéve volt hazánkban.

Pannóniában született 316-ban. 397-ben halt meg Tours városában, amelynek püspöke volt. Születési helye Savaria. Hogy ez a Savaria a mai Szombathely-e, vagy a Pannonhalma és Ravazd közti völgyben lévő Savaria (Sabaria Sicca), a 19. századtól fel-fellángoló vita tárgya. Akármelyik Savariáról van is szó, mindegyik az egykori Pannonia provinciához tartozott. Bár Szent Mártont nem szoktuk a magyar szentek között emlegetni, de talán születési helye miatt, és mert a magyar kereszténység bölcsőjének tekinthető Pannonhalma templomának és kolostorának is ő a védőszentje, Szent István mellett bizonyos értelemben országunk oltalmazójának is tekintették elődeink.

Sok legenda őrzi emlékét. Talán a legismertebb:

Amikor Márton még római katonatiszt és katekumen volt, találkozott egy didergő, hóban fekvő koldussal, aki alamizsnát kért tőle. Megszánta őt, de zsebe üres volt. Ezért hirtelen fogta széles köpenyét, kardjával széltében kettéhasította, és a felét odaadta a koldusnak. Azon az éjszakán Jézus jelent meg neki, vállán a köpenynek azt a darabját viselte, amit a koldus kapott, és az angyalokhoz fordulva azt mondta: ,,A hittanuló Márton adta rám ezt a köpenyt!”

Szent Márton Krisztus békéjének a szentje, aki, úgy mondják, abba halt bele, hogy helyre akarta állítani a békét.

Halála előtt nem sokkal Condes városát kellett meglátogatnia. Az ottani lelkipásztorok összevesztek egymással, Márton pedig szerette volna kibékíteni őket. Bár tudta, hogy már nem él sokáig, vállalta a hosszú utazást. Földi működése megkoronázását látta abban, hogy visszaadja egy plébániai közösség békéjét. Egész addig ott maradt a közösségben, amíg a papság tagjai ki nem békültek egymással.

Sok szokás is kapcsolódik ünnepéhez. Az egyik a lampionos felvonulás, hogy a fény, amely a jócselekedeteket jellemzi, mindenkihez eljusson. Egy másik a libaevés szokása. Ennek az a legenda az alapja, hogy Márton alázatból a ludak óljába bújt, hogy ne válasszák püspökké. A libák azonban hangjukkal elárulták őt.

Ima Szent Mártonhoz:

Hozzád jövünk, Szent Márton.

Isten katonája, Krisztus küldötte,

az evangélium tanúja és az egyház pásztora.

Kérünk, járj közben értünk Istennél

mélységes csendünkben, magányos éjszakáinkon.

Adja meg nekünk az Úr,

hogy hűségesen kitartsunk

hitünkben és az imádságban.

Amikor még meg sem kaptad a keresztséget,

köpenyed felét egy koldusnak adtad –

segíts, hogy mi is osztozzunk testvéreinkkel.

Amikor életed alkonyához értél,

nem vonakodtál a terhek és munkák sokaságától –

segíts, hogy engedelmesen megtegyük

az Atya akaratát.

Ébressz vágyat szívünkben,

hogy egyek legyünk veled,

s hozzád egészen közel

a boldog örökkévalóság örömét

megismerjük.

Istenünk, ki Szent Márton püspöknek megadtad, hogy életével is, halálával is megdicsőítsen téged, kérünk, vidd végbe a mi szívünkben is kegyelmed csodáit, hogy sem élet, sem halál el ne szakíthasson minket a te szeretetedtől! Ámen.